Már többen is megkérdezték, hogy milyen fejkamerát használok. Az én választásom végül a GoPro HD Hero2 lett.
Először pár szó a motivációról. Az kell, hogy legyen, mert drága, túl van árazva, legalább kétszeresen, és nem csak ez a típus. De ha mégis úgy érzed, hogy neked ez kell, mert elég "őrült" vagy :)), akkor ne is gondolkozz tovább, hanem vedd meg! Én sem bántam meg.
Régebben ez még nem volt igazán kérdés, mert a technika csak mostanában érte el azt szintet, amiért már érdemes foglalkozni vele. Sőt, a felvétel minősége még akár egy nagy képernyős tévéhez is elég jó, meg is lepődtünk, amikor megláttuk. A kézi kamera, nekem legalábbis, szóba sem jöhetett, mert túl sok lemondással járna. Nem akarom a csúszást feláldozni a felvételért. De valamilyen kompromisszumot azért vállalni kell, kesztyűt lehúzgálni, ki-be kapcsolgatni, rátapadt havat letörölgetni, fejet nem forgatni fölöslegesen, stb. Ezek miatt nem tudsz annyira a csúszásra koncentrálni, mint azelőtt, ha állandóan arra gondolsz, hogy a fejeden van. Én mégis megpróbálok úgy csúszni, mint régen, és ha valami nem sikerül, akkor az lesz az a bizonyos hibaszázalék... Ez az a kompromisszum, amit nekem még megér. Többet nem, ezért nincsenek beállások, különleges nézőpontok, semmi más, egyszerűen csak előre és kész.
A típust a következő szempontok alapján választottam. Első a képminőség, ehhez számtalan tesztvideót néztem meg a neten. A havas képeket alapul véve az újabb 2-es GoPro-t találtam a legjobbnak, és valóban: a fehéregyensúly is jó és még gyenge fényviszonyok esetén is használható. Ehhez egyszer firmware-t frissítettem rajta, mert a gyárival akadtak problémák. (2011. december) Jobb képminőséget eredményez, hogy adott felbontás és kártyaméret esetén ezzel rögzíthető a legrövidebb felvétel, azaz a tömörítés foka kisebb, mint más típusoknál, és ez jó. Fontos volt még a felrögzítés módja is: legyen stabil és bírja az igénybevételt. A GoPro ebben nagyon sokoldalú, bár a formája miatt úgy néz ki az ember vele, mint Köbüki. :) Az erdőben még az is fontos, hogy ne lógjon ki, ne növelje a magasságom, mert még a sisak pár centijét is nehezen tudtam megszokni, ezért elől használom, bányászlámpa-stílusban, a mellékelt rugalmas fejpánttal rögzítve (az Outdoor-Edition tartozéka). Ez azért jó így, mert ha nekicsapódik egy ág, vagy beesek egy bokorba, akkor sem törik, hanem egyszerűen csak hátracsúszik, de a tok megvédi. Ez a tok egyébként a legjobb dolog. Előnye még ennek a rögzítési módnak, hogy szimmetrikus és a képbe sem lóg bele semmi.
A kamera tudja az 1920x1080-as felbontást is (25/30 fps), de ekkor már jobban tömörít, ezért inkább kisebb felbontásban használom, 1280x720 vagy 1280x960 (25/30 vagy 50/60 fps), ami jobb minőségű. Az utóbbi 4:3 arányú, ennek megvan az az előnye, hogy a függőleges látószög nagyobb, így nem csak a deszka orra látszik, hanem a környezet is. Minél meredekebb egy hegyoldal, ez annál fontosabb. A horizont beállítását meg kell tanulni (és érdemes naponta többször is ellenőrizni), mert előfordult, hogy nem sikerült és egész nap a cipőmet filmeztem.
Ebben a kisebb felbontásban kb. 2 óra 50 perc fér rá egy 16 GB-os kártyára, ami bőven elég, de ehhez egyszer érdemes akkut is cserélni, mert különben a vége már necces lenne. Ezt csak meleg, száraz helyen tegyük, hogy a kicsapódó pára belülről ne fagyjon rá a tokra, ha menet közben lehűl. Legtöbbször azonban elég napi 1,5-2 óra felvétel és egy akku is, hiszen ehhez csak kevesebb üresjáratot kell felvenni.
Stabilizátor az nincs benne, majd ha a gyártók beleteszik, akkor újra megveheted. :( A tapasztalatom az, hogy emiatt kemény havon vagy sípályán nagyon rázkódik a felvétel és szinte élvezhetetlen lesz. Ez ellen csak egy megoldás létezik: a puha szűzhó. :))
Egy érintetlen erdőben lecsúszni semmihez sem hasonlítható élmény. Megvan benne a gyors ereszkedés és a sebesség élvezete is, mint minden lesiklásban, de az útvonalválasztás és a gyors reakciók azok, amiért sokkal jobb, mint egy sima hegyoldal. De ha megállsz és elcsendesedsz, akkor azt is megláthatod, hogy milyen csodálatos a természet. Ezt elmondani nem lehet, de most már meg tudtam mutatni belőle valamit. Talán még az a különleges varázs is átjött, amiért mi annyira szeretjük, hogy már-már ez a szenvedélyünk. Ehhez kellett ez a kamera, és ezért már mindenképpen megérte.
Keresés
