Kedves Dénes!
Köszönöm, hogy szól, örülök neki, szeretek beszélgetni ezekről a dolgokról, egyrészt az ilyen felvetésekből tanulok én is és a csapatom is, másrészt meg lehet mutatni olyan részeit a szakmának, melyek egyébként nem láthatóak. És ez jó!
Vegyük sorba:
1. Ön öntömjénezésnek hívja. Szíve joga!
Én marketingnek, piárnak, reklámnak. Mitől is jöhetne rá egy oktatásban sosem részesült síelő, hogy talán hasznos lehetne, ha néha igénybe venne olyan lehetőséget, mellyel magasabb szintre juthat ebben a csodálatos sportban?
2. A leggyengébb tanuló kiemelésének a problémaköre.
Nézzük csak meg, milyen alternatívák lehetségesek, ha kiderül, hogy képességek szerint a csapat összetétele nem homogén?
- Úgy marad az összetétel, ahogy van. És mindenki csinálja a „leggyengébb láncszem” – hez igazított gyakorlatokat, egészen addig, amíg ő is meg tudja csinálni azt a gyakorlatot, mely szükséges ahhoz, hogy továbblépjünk. Lehet, hogy órákat kell eltölteni ezzel. Ettől fogja megszeretni bárki is a síelést? Ön szerint?
- Varázsló vagyok, és a cilinderből elővarázsolok egy plusz oktatót, aki vagy elviszi a csapat jobbik részét, vagy rábízom ezt az egy személyt. Gondolom, ön tudja, hogy nem vagyok varázsló.
- Nos, nézzük meg, hogy mi a szakma megoldása erre a problémára. „Köredzésnek” hívjuk, amikor egy meghatározott területen kis körforgalmat alakítunk ki. És a csapat tagjai akár teljesen különböző gyakorlatokat végezhetnek, éppen azokat, melyek ahhoz szükségesek, hogy a saját tempójában tudjon haladni. Még annyit ehhez, hogy tényként lehet elfogadni, hogy amennyiben több felelősséget teszünk a diákra, ill. a tanulóra, akkor a pályán való „ténykedés” gyorsabban és tartósabban érhető el.
3. Bothasználat „elbagatelizálása”.
Ezt írja: „Vagy arról, aki elbagatelizálja a bot használatát, holott a helyes tartáshoz szerintem ez elengedhetetlen dolog?” (Huh, lehet, hogy Ön oktató, és magára vett egy inget?)
A Kanyarsí Klubnál nagyon fontosnak tartjuk. Annyira fontosnak tartjuk, hogy videót is készítettünk róla, itt megnézhető:
http://www.indavideo.hu/video/Sioktatas_alpesi_alaptartashogy . És minden bemelegítésnél és menetek közben is többször beállítjuk az alpesi alaptartást, melynek része a bot helyes tartása. Aztán a botnak nagyon fontos szerepe van az első elindulásnál, a biztonságos rajthelyzet kialakításakor. És egyáltalán hozzá kell szokni, hogy van. Innentől kezdve azonban csak a nagyon könyvszagú és kevés gyakorlattal bíró oktatók gondolják azt, hogy a bothasználatnak elsőbbséget kell élveznie az egyéb, az un. Havon történő mozgásokhoz képest. A bot helyes használatának megtanulása a pont az i betűn. Mint ahogy volt most is a 2 sz. éppen haladó csoportban.
4. Vállak, törzs, térd.
„Vagy aki elfelejti leoktatni, hogy síelés közben mit csinálunk a vállunkkal, törzsünkkel, térdünkkel?”
Itt most nem igazán tudom, hogy miről beszél. Fejtse ki legyen szíves, hogy mire, (milyen tudásszintű) csoportra gondol? Ha a kezdőknél leskelődött, akkor bizony jól látta, hogy nem azokkal a 40 éves gyakorlatokkal oktatunk, mint sokan mások. A „Kanyarsí innováció”, (műhelymunka) egyik fontos része éppen az, hogy hogyan működik a síléc, és mit lehet a lécre rábízni a síelés tanulásának már ebben a korai szakaszában is. (És már bocsánat, a (sz@r) lécre az égadta világon semmit nem lehet rábízni). És hogy hogyan működik a test, a csípő, már ebben a korai szakaszban is. És hogy nem megyünk tovább addig, amíg a tanuló nem tanult meg védekezni az un. gyorsulásos hátra, és lassításos előrekerülés ellen. Ezek nélkül ugyanis nagy bajba kerülhet, amikor majd a meredekebb pályára merészkedik.
5. Drága léc és a versek.
„Viszont mindeközben oktatást tart arról, hogy neki hányszázezres léce van, verset szavaltat és elmondja, hogy micsoda műhelymunkát végeznek.”
Nem emlékszem, hogy mostanában tanulóknak erről beszéltem volna, és semiképpen nem a kezdő tanulóknak. De amúgy egyáltalán nem árt, ha a síelni tanuló tudomást szerez arról, hogy az igazán szép, és nem utolsósorban hatékony sí mozgás eléréséhez nélkülözhetetlen a jó (lehetőleg minél drágább) síléc. Ezt az álláspontot lehet támadni más oldalakról, (pl. anyagi), de attól még igaz.
Versek: Igen. Ez is az egyik újításunk. Nem felejtem, amikor általános iskolás koromban, kórusban szavaltuk az egyszeregyet. Most 62 éves vagyok, és még mindig fújom. Ön szerint mi rossz van abban, ha kitaláltam egy módszert, mellyel besulykoljuk a síelni tanuló fejekbe a síelés (egyszeregyhez hasonló) alapfunkcióit? Mert (sajnos) ezek szinte teljesen hiányoznak az oktatásban soha részt nem vett síelők mozgásából.
6. „Vajon a fent említett - csoportból kiemelt - ember maga szerint megszerette a síelést? És ebben van szerepe a kitűnő oktatónak?”
Lehet, hogy nem szerette meg. De erről nem tehetek. Évtizedek óta művelem a szakmát, nagyon szeretem, sok emberrel szerettettem meg, tanítottam meg olyan technikákat, melyekkel aztán könnyedén elboldogul bármilyen pályán. De, ha megfeszülök, akkor sem tudok mindenkinek megfelelni.
Kedves Dénes!
Mióta regisztráltam a síelok.hu fórumába, (ez valamikor 2005 táján volt), mindig vállaltam a véleményem, a nevem, minden olvasó tudja, ki vagyok. Használt kifejezéseiből, szakszavaiból úgy tűnik, mintha Önnek is lenne köze a síoktatáshoz. De lehet, hogy tévedek.
Én vállalom magam most is. Nem vagyok tévedhetetlen, ráadásul a (sí) világ is állandó és nagyon gyors mozgásban van. Nem állíthatom, hogy mindig sikerül, de próbálunk lépést tartani. Részt veszünk a nemzeti továbbképzéseken, olvassuk a nemzetközi szakirodalmat, figyeljük a nemzetközi fejlődéseket, és igen, végzünk műhelymunkát. Önnel ellentétben ezt nem bűnnek, inkább erénynek gondolom.
Köszönöm, hogy alkalmat adott arra, hogy ezek a fontos dolgok szóba kerülhessenek.
Maradok továbbra is tisztelettel:
Keresés
