Egy reménytelen eset ...?

VAN reménytelen eset,

Alice, tudok mondani rosszabbat:

Van egy barátom, 30 éves, a következőket kell tudni róla:
- imád korcsolyázni
- abszolút sebesség- és kockázatkereső, pl. Irakban nőtt fel, következésképpen 21 évesen (!) tanult meg biciklizni Budapesten, aztán azonnal motorozni, 1000 köbcentis motort hajt, de mint az állat
- ősrégi vágya, hogy hegyekben, pl. Ausztria éljen, mert ott tiszta a levegő és nincs olyan hőség
- egy ideje Zürichben él..

Namármost az Atyaúristen se tudná rávenni, hogy lécet csatoljon.
Egyszerűen nem értem és idegileg kikészít. Tényleg nem értem.

Először is bocsánatot kérek mindenkitől hogy ennyi ideig nem reagáltam a kedves hozzászólásokra. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a tanácsát :)
Az idei síelés alkalmával még nem sikerült kipróbálni a síelést, de szerintem már csak hajszálvékony szálak tartották vissza a dologtól. Szóval már részben vágyakozhatott a dolog után minket látva ahogy csúszunk le a nap folyamán egyre többször. És azt hiszem jövőre már ő is velünk fog csúszkálni, legalábbis a szavaiból azt lehetett érzékelni, hogy már nem csak a hüttéből szeretne minket nézni.

Szerintem fontus, hogy Ő akarja kipróbálni, ne érezze, hogy muszáj neki! Ez személyes tapasztalat, én így vagyok pl a néptánccal. Néha elcipelnek táncházba, a párom be is áll, én szívesen hallgatom és nézem, de nem vonz, hogy kipróbáljam és amikor egy kedves barátom odajön, hogy de igen, márpedig kell, akkor előjön bennem a "csakazértse". Persze az eszemhez kell érteni, aztán elmúlik. :-) Szóval szerintem is inkább motiválni kell mint nyaggatni.

Nekem is volt két ilyen lány ismerősöm. Ök is hasonló okok miatt féltek hogy soha sem fognak megtanulni és hogy mindenki őket fogja nézni. 1 kör : ez nekem soha nem fog menni, 2 kör : ehhez nekem nincs érzékem,3 kör : esések,nevetések, 4 kör : ezt kezdem élvezni, 5 kör : ez k.... jó, 6 kör : veszek saját lécet.Öket 2-szer fél nap alatt sikerült megtanítani. Ha már egyszer lécre áll akkor mint minden kezdő attól fél hogy hogyan fog ő majd megállni. Ezért először ezt mutasd meg neki. Ha már látja hogy ez milyen egyszerű dolog akkor szerintem már bátrabban fog ő is csatolni. Mindenféleképpen egy nagyon lankás pályára vidd és a legfontosabb : türelem,türelem és türelem. Ha tudtam segíteni akkor élménybeszámolót várunk ! :)

Rengeteg fondorlat létezik!

Az az alap, hogy motiválni kell! Te ismered, ha rájössz mivel lehet, akkor gyorsan menni fog!

Hajrá!

Reménytelen eset nincs!
Ha a barátod észreveszi, hogy milyen élményekről mond le, könnyebb az elindulás.
A tanulás kinlódásait csak a zsenik úszhatják meg, de feloldhatja egy hasonló korú,csetlő-botló tanuló társaság. A kezdeti bizonytalanságot otthon a szőnyegen felvett cipő s léc, egy nagy tükör csökkentheti. Az ember megismerheti magát, láthatja, hogy milyen jó néz ki és milyen vagány.

Mondom mindezeket lassan 5 éves síelési multammal, miután 62,azaz hatvan kettő évesen úgy gondoltam kipróbáljuk.

Sikerült!

Erőltetni szerintem nem érdemes,de amennyiben a környezetben(hó,hütte,hangulat,jó társaság) jól érzi magát akkor nem reménytelen.Talán ha Ő az egyetlen a társaságban aki nem csúszik és mindenki más igen,akkor talán egyszer változik a véleménye a dologról szépen fokozatosan.

Két nap múlva megyünk együtt ausztriába pontosabban lackenhofba. Ő már volt ott sokszor (persze csak nézelődőként háát eddig még nem kapott hozzá kedvet.), én meg most először.
Hát lehet hogy így ha látja hogy én is síelnek a többiekkel, ő meg ott lesz magában kedvet kapna. De leszögezte hogy ő kizárólag csak sétálgatni fog. Szóval csak az a baj, hogy ismerem milyen és ebben borzasztó makacs tud lenni.
Csak rá tudnám venni hogy próbálja ki, ha nem is most de legközelebb vagy valamikor. Aztán ha nem tetszene neki én békén hagynám (ha nem hát nem; ízlések és pofonok). De tudom hogy ő szeretne csak ... (nem értem miért)
Köszi a hozzászólást, hát remélem most sikerrel járok vele ausztriában! :)

Sziasztok!
A segítségeteket szeretném kérni. Van egy barátom akit egyszerűen reménytelen eset meggyőzni arról, hogy a síelést neki is ki kell próbálnia. Azt állítja, hogy soha az életbe nem fog tudni megtanulni, mert egyszerűen képtelen rá. Fél az első lépésektől és talán attól hogy majd mindenki őt fogja nézni amikor ott csetlik-botlik (de hát mindenki így kezdi és sztem mindenkinek megvan a maga dolga). Ilyesfajta félelme van szerintem az ilyen dolgoktól (korcsolya, sí meg minden ami csúszik) De le lehetne küzdeni, ha valaki akarja! És én tudom hogy ő a lelke mélyén szeretne, csak egyszerűen nem akarja rászánni magát. Én nagyon szeretném ha ő is kipróbálná ezt a fantasztikus sportot mert, szerintem fogalma sincs hogy mit hagy ki. Én már mindennnel próbálkoztam, hogy meggyőzzem róla. De egyszerűen reménytelen. (elképesztően makacs)
Ha valakinek volt hasonló tapasztalata és utána hogyan sikerült rábírni az illetőt a lehetetlenre, légyszi írja meg! Hátha bejön nekem is :)
Előre is kösziii