Kedves Sporttársak!

A Gerlitzenre tervezett hosszú hétvégénket egy csütörtöki huszárvágással átvariáltuk a Mölltal Gleccserre. Három napot terveztünk ide, de sajnos csak kettőre sikerült. Pénteken kellemes időben tudtunk síelni, kb. délig tartottak ki a 2200 m-re vivő pályák, ekkora már nagyon kibuckásodtak. A gleccser pályák viszont egész nap jók maradtak, és nem is voltak rajtuk sokan.
Szombat reggel már az gyanús volt, hogy majdnem üres volt a vonat, és alig lehetett német szót hallani. Ahogy fölértünk rá is jöttünk, miért is nem jönnek az osztrákok. Havazás, ködfoltok, élénkülő szél. A Gletscherjet-et el sem indították. Ezzel együtt élvezhetőek voltak a frisshavas pályák. Délután fél kettőre annyira megerősödött a szél, hogy az utolsó kabinos felvonózásunk már a "biztonsági üzemmódban" történt (félsebesség, és a széllökésekkor azonnali megállás). Tartott kb. húsz percig. Megálltunk ebédelni, hátha csillapodik a szél egy kicsit, de inkább erősödött. Háromkor mindenkit kizavartak az étteremből, és bezártak. Minden lift állt, aki nem mert lesíelni azt motoros szánokon hozták le. Jöttek fel vezetők, és azok szerveztek maguk köré csoportokat és indultak le. Mi magunk indultunk, és érdekes módon a gyerekeim iszonyúan élvezték a körülményeket. Tény, hogy az ilyen körülményeknek is megvan a maguk feelingje.
Vasárnap ki sem nyitott a gleccser, így a közeli Ankogelt vettük célba. Mikor reggel felmentünk ott esett az eső, és ködbe borult az egész hegy. Az információk szerint az egész terepet eső áztatta, és nem is volt várható javulás. Így hát meghoztuk a nehéz döntésünket, és hazafelé vettük az irányt.
Szeretném megemlíteni a mallnitzi Hotel Garni Kärntnerhof szálloda magyar munkatársainak segítségét, akik nélkül valószínűleg nem sikerült volna néhány óra alatt szállást foglalnunk, és akik meleg vacsorával vártak bennünket.

BL