Ha kicsit megkésve, bár törve nem egy kis beszámoló múlt szombatról, azaz március 26.-ról Zell am See síterepéről.
A kapruni varázslat után úgy gondoltam, hogy újra eljött az idő egy zelli síelésre. A síközpont hosszú pályáival és Pazar kilátásával mindig is nagy kedvencem volt Salzburg tartományban.
Az időjárás előrejelzés az esti híradóban csapadékot jelzett szombatra, ezzel szemben a bergfex napos időt. Na ilyenkor jön, hogy kinek is higgyen az ember. Mivel a levelibékák ideje még nem jött el, így leporoltam a varázsgömbömet és abba maradtam; "majd reggel kinézek az ablakon és meglátom".
Így is történt, napsütés reggelre ébredtem aznap, igaz a gleccser felett már gyülekezett a fekete sereg, így még egy plusz Zell am See mellett, ami fölött, mintha mesterséges, hatalmas turbinákkal fújták el volna a felhőket. A szélrózsa minden irányába felhők tornyosultak, Zell felett kékség mutatkozott és napsütés ragyogta be a tájat.
A modern TrassXpressel szálltam be a rendszerbe; mondanom sem kell, hogy várakozási idő sem itt, sem a többi felvonónál nem volt, így jókat lehetett pörögni. Egyből átmentem kedvenc részemre, a Sonnenalmra, ami mindig is amolyan tuti tippnek számított Zell-ben, még akkor is, amikor a fő rajzási útvonalakon (1-es és 2-es lejtők) egymást kerülgetik a síelők.
A pályakezelés és a hó meglepően jó az elmúlt időszak hőmérsékleteihez képest, és ahhoz, hogy köztudottan ez a síparadicsom napos, azaz délies oldala. Első menet a Jedermannabfahrt piros lejtőjén; mesterien kezelt , a teteje 1-2 centiméter „vastagon” felfirnesedve. Egy élmény a javából, főleg, hogy a lejtőn csak én vagyok, aztán később megjelennek a helyiek is, de szép moderáltan. Hasonló élményt tartogat a hatüléses melletti Maiskogelabfahrt, így csak fel-le és fel-le. A liftesek már mosolyognak :)
Mivel a sok jót is meglehet unni, így vissza a háromszékessel, majd ezzel felérve a duplaszékest választom. Alapjáratban sokkal egyszerűbb és gyorsabb, ha az ember a Sonnenalmról lesíel a Schmittentalba és felmegy a Porsche által tervezett nagykabinossal vagy a TrassXpress nyolcfős kabinosával. De ilyenkor tavasszal kicsit chilessebb a hangulat, végre jó ezt a nyugalmat élvezni; a napsütés melegét, a lágy szellőt, a tavasz illatát.
A duplaszékes után a fekete Sissi Hang következik, ami északi fekvésének köszönhetően még kemény, de nem jeges. Ez a pálya a néhány éve épült hatüléses Kettingbahn-hoz visz le, aminek érdekessége, hogy a lábtartó és biztonsági korlát automatikusan záródik és nyitódik (a völgyállomásánál egy aranyos kis rajzfilm is bemutatja a helyes használatát).
Az ülésfűtést, a párnázott bőrüléseket és a fejtámaszt már meg sem említem…
Kis nézelődés és csúszkálás után a Nordhangon találom magamat, a városba levezető feketepálya. A panoráma csodás, háttérben a Zelli tó, benne a környező hegyek tükröződnek, előtte a belváros a zegzugos sétálóutcáival. A lejtőn csak én síelek, hihetetlen ! Egy bucka sem, ezt szeretem !
A jól sikerült délelőttöt a Standardabfahrt feketején zárom, ami szintén hibátlan.
Mi is a nap konklúziója? Egyrészt bármilyen furcsán hat ezt olvasni a 20 fokos Magyarországról, síelni még mindig lehet, ráadásul mindezt tömeg nélkül 2000 m alatt is. Másrészt nagy hibát követ el, aki az utolsó magyar megszállás (március 15.) után nyári pihenőre küldi a léceket. Hiszen síelni még ilyenkor is lehet, nem is akárhogyan. A magasabb síterepekről és gleccserekről nem is említvén, ott még tél van a javából.
képek március 31.-ről:
http://www.facebook.com/pages/Schmitten-in-Zell-am-See/239172050103#!/album.php?fbid=10150476928520104&id=239172050103&aid=635749
https://www.sielj3000meteren.hu
Ski 4Ever
Keresés
