A mai napot ezen a terepen töltöttük. A szállásunk innen 20 km-re Hüttauban a Jeremiás panzióban van, amit ezen a lapon találtam. Nagyon kedvesek és az ár is nagyon korrekt (27 eu/nap félpanzióval). A háziak ajánlották ezt a terepet, ami nagyon jó választás volt. Igazából a kék pályákon érezzük jól magunkat, de itt inkább pirosakat használtuk mivel világos pirosak. Flachauwinkl-ből csúsztunk át Zachuenseebe. Az idő nagyon szép volt, szerintem 2000 m-en is 4-6 fok, amikor a kocsihoz értünk a síelés után 17 fokot mutatott a hőmérő. Dél-egy óráig nagyon jók voltak a pályák, azután nagyon tapadt, kásás lett. Ekkor már többet hüttéztünk, ahol az árak a következők: egytálételek 5-11, víz-üdítő 2-4, sör korsó 3,5.
A mai napról ennyit ide a végére, hogy szerintem egy igazi családi terep. A kezdőtől a profiig, mindenkinek ajánlom.
A holnapi terv Obertauern, este erről is írok pár sort.

Olvasom a fórum hozzászólásait, és általános tapasztalat, hogy a keleti pályákon (Stuhleck-től keletre) kevés és rossz minőségű a hó a pályákon. Zauchensee-ben vagyunk, itt van hó bőven, hála Holle anyónak. A levegő hőmérsékleti inverziójának köszönhetően a völgyekben egész nap ködös idő és nulla fok alatt, fent a hegyen (1800-2100 m között) szép napos és sajnos meleg az idő. Ma is hétágra sütött a nap, szépen le is pirult mindenki. A hó minősége, mennyisége kiváló, a nagy tömeg azonban délutánra hatalmas buckákat túrt össze, a délutáni völgymenet így igazi túlélő túrára sikerült.
Aki a két ünnep között tervezi a csúszást, ne csodálkozzon ha a felvonók előtt ki kell várnia a sorát.

Holnaptól hidegebb, havas időt jósolnak... Meglátjuk.
Holnap megnézzük Filzmoos pályáit, talán kevesebb emberrel találkozunk a pályákon.

A március 15-i hosszú hétvégén vettük az irányt - az osztrák síterepeket jól ismerő barátok tanácsára - Zauchensee felé. Sajnos az időpont nem volt éppenséggel ideális. Egyrészt meleg volt (igaz, az időjósolt fix esőből egy cseppet sem láttunk, a Napból viszont szerencsére annál többet), másrészt nagy tömeg (többségében a négynapos víkendre hozzánk hasonlóan lecsapó honfitársak). Előbbi miatt a pályák állapota hagyott kívánnivalókat maga után, utóbbi miatt hosszúnak tűnő perceket kellett a liftekre várni. A sokaságra nem is pazarolnék több szót (egyébként a magyar megszállás jellemző volt ugyanekkor Obertauernre is), számíthattunk - volna - rá.

A pályák kapcsán azonban talán érdekes lehet a hasonlóan olvasztó tavaszi melegben utazók számára néhány infó. Egyrészt az, hogy a reggeli órákban (mondjuk 11-ig) a pályák többsége élvezetesen síelhető. Ez alól kivétel lehet a Flachauwinkl-be vezető piros pályapáros (14, 15, kék alternatíváik le is voltak zárva) - azokat előző délután próbáltuk, annyira szörnyen szét voltak síelve, hogy másnap délelőtt végül feléjük sem néztem. A Zauchensee-katlanba vezető pályák azonban rendben voltak, bár a nevezett két órában nem mindet tudtam kipróbálni - utána meg már ránézésre sem kívántam.

Vannak azonban olyan szakaszok, amiket még a meleg és a tömeg sem tudott igazán kikezdeni. A Schwarzwandbahn tetejétől induló 9-es pirosok felső kétharmada még délután is élvezhető volt, ahogy a Gamskogelbahn I-től induló piros 7-es is. Az igazi befutók azonban a Gamskogelbahn II és a mellette futó 5-6 pirosak lettek. A kétszemélyes ülőlift egyrészt zseniálisan retró (megpróbálok csatolni képet is róla): bár az egykor - gondolom - fából készült léceket már műanyagra cserélték, akkora combossal érkezik alánk, hogy azon csak nevetni lehet. És a legjobb, hogy még akkor is megy, amikor a buborékos Schwarzwand a masszív szél miatt kényszerpihen. A pályák is pompásak: még a nap végén is kemények, buckáknak nyoma sincs, az erős szél sem tudja őket jegesre fújni. Megéri úgy időzíteni, hogy a Gamskogelbahn II.-t az utolsó percekben kapjuk el. A csúcsról az átkötő csákányos Seekar-ig csúszva, majd azon felkúszva a piros 7-esen vissza a völgybe - na, ez a tuti napzáró.

Egyszer mindenképp szeretném majd még kipróbálni Zauchensee-t hidegebb időben és kisebb tömegben - de egy négyes fölét így is simán megkap.

Néhány nappal ezelőtt jártunk Zauchensee-ben. Altenmarktba volt a szállásunk. Jár síbusz is minden 10percben, amivel kb 20perc az út. Mi autóval mentünk 10perc alatt át lehet érni. Óriási mélygarázs fogadott minket, mozgólépcső vitt fel. A parkolás ingyenes a síbérlettel. Délelőtt kellett várni a felvonóknál sokan voltak, de 10-11-re eloszlott a tömeg a pályákon. Mivel Zauchensee magasabban van, a környékbeli többi településeknél sokkal jobbak a hóviszonyok és 4-5 fokkal hidegebb is van. A pályák még délután is nagyon jó állapotba voltak, nagyon élveztük a csúszást. Csak a hüttében a felszolgáló volt magyar, a pályákon senki, viszont hollandokkal tömve volt. Szerintem nagyon jó kis hely mindenkinek ajánlani tudom, mi biztos megyünk még. Van a faluban(Altenmart) egy termál fürdő is, ami megváltás egy aktív nap után, csak a pucérkodós szauna része szívás.

A délelőtti Flachau-Wagrain csúszkálás után Kleinarlon át érkeztem meg ide szerda délután.

Tényleg nem rossz a mikroklíma, az elmúlt napok környékbeli tapasztalatai alapján azt kell mondjam, itt voltak a legjobb körülmények délután kettő után. A felső részek kb. 1700 méterig mindenhol kiváló állapotban voltak még 13 óra körül is. A pirosak kicsit jegesek, de jók, a kékeknek csak az alja volt kicsit buckás, jégfolt elvétve akadt. A fekete pálya is jól bírta, az alja lett kicsit lesíelve délutánra. A Weltcupstreckén viszont gyakran elővillantak a januári versenypálya kék festékes tükörjeges maradványai. Makulátlan minőség érthető módon a hátsó csákányos kék pálya mellett volt, de az elég lapos, a kezdő meredély után tojásban kell csúszni rajta, annyira nem lejt. Abszolút kezdőknek szuper hely, szinte senki nem volt rajta, igaz elég szeles volt itt az idő.

Ember alig volt, a kleinarli rajzás után kifejezetten kihaltnak hatott a terep, egyedül a közös kék szakaszon az Oberzaun-Almtól a völgyig volt kicsit zsúfoltabb és ennek következtében buckásabb is. Várakozás a lifteknél egész délután 0 másodperc.

A liftek nem a legújabbak, a 4-es és a 8-as új bubble, a többi nem leakadós régi lift, igaz ki lehet őket váltani kabinossal. Az 1-es kabinos egész új, nagyon gyorsan fent van, a középállomáson is ki lehet szállni. A 7-es jelű kabinos nem néz ki valami bizalomgerjesztően, egy elég vékonyka drótkötélen csüngő aprócska, 30 évnél is öregebb ódon dobozkába nyomulunk be négyen, ami viszont elég gyorsan felránt 2100 méterre.

Kis negatívum, hogy a flachauwinkli Abfahrt a déli pályákhoz hasonlóan totális buckasí lesz estére, egy hosszú, fárasztó nap után elég izzasztó. Még a kék fenti rész is le volt teljesen alázva. A Highport 1 kabinos lift melletti kék elkerülő pálya egyes részein egy falat hó sincs már, úgyhogy az egyetlen pályaként pirosan világít az információs táblákon. Kezdőknek, vagy akik nem szívlelik a méteres kásabuckákat, szerintem érdemes 16:15-ig beülni a dobozba lefelé.

Flachauwinklben a zsír új, szenzációs völgyterminál szerintem az új Planainál sokkal jobb, luxusvécék, mozgólépcsők, etetőláncok, szkájfotelokból lehetett nézni a vb-t stb. Kár, hogy nem volt benne liftzárás után már senki, teljes hullaszag volt, hiányzott a hangulat. Lehet, hogy valami nyüzsgősebb, falun belüli liftnél kellett volna egy ilyet építeni.

Összességében azt mondhatom, jó kis síterep, tetszett, de több napra azért eléggé megunná az ember ezt a pár liftet, illetve néhány új bubblét is el tudnék képzelni még a zauchensee-i oldalon.

Szombaton Zauchenseen síeltünk. Kezdem egy negatív kritikával: szombaton a négy személyes Schwarzwandbahn nem működött ezért 11 óra körül maximum 4-5 perces sor torlódott fel. Nem tudom mi volt a gond (meghibásodás vagy valami más) ugyanis hétfőn már üzemelt a lift. Osztrák síszünet első napja volt és hétvége is általában ilyenkor minden lift megy. Más felvonóknál nem volt sorbanállás ugyanabban az időben. Ha meghibásodás volt az ok akkor nem szóltam semmit. Lehet, hogy a szél miatt nem ment a lift, csak ebben az esetben az a furcsa a többi lift miért működött. Szombaton elég nagy volt a szél, a hegy tetején szinte lesepert minket, olyan 50-60 km/h szél lehetett. Szerencsére hétfőn is visszamentünk erre a helyre és akkor mindhárom lift üzemelt a völgyben és sorbanállás sem volt. Ez olyan hely ahol a völgyben több pálya találkozik és hétvégén mindhárom kell üzemeljen ahhoz, hogy elszívja a népet. Máskülönben jól kezelt pályák fogadtak, nem olvadt nagyon a hó.

Boldog új évet mindenkinek!
Karácsony és szilveszter között 5 napot töltöttünk a Ski Amadé területén, s igyekeztünk képességeinkhez képest minél több pályát felkeresni. Szállásunk Hüttauban, a Haus Jeremiasban volt, a kis családi panziót itt a sielok.hu oldalain találtam. Nem csalódtunk, igazi mesevilágba csöppentünk. A szállás, az ellátás, a környék egyszerűen fantasztikus volt, a pályákról nem is beszélve. Háziasszonyunk tanácsaira hallgatva az első napot Mühlbach-ból kiindulva a Hochkönig régióban kezdtük. Hó volt bőven, és bár a parkolók tele voltak, a népség bőven elfért a pályákon. Az idő rövidsége miatt nem tudtuk csak egy részét besízni a pályarendszernek, de a Schneeberg csúcsáról így is megcsodálhattuk a Hochkönig 3 ezres masszívumát. A sípályák egész nap felhőben voltak, a Hochköniget viszont egész idő alatt sütötte a nap. Hosszú, viszonylag könnyű pályák, első napi besízésnek kiváló volt.
Ehhez képest a másnapi Flachau-i látogatás maga volt a csalódás. Az előzetes hírek (Ausztria második legjobb síterepe...)alapján többet vártam, nekem kifejezetten nem tetszett a sok pókhálószerű pálya, a rengeteg balesetveszélyes pályakereszteződés. Aki a piros pályán döngetett lefelé, azt zavarta a sok botozó keresztező kék pályán síző, akik viszont rettegve néztek felfelé, hogy időben kitérjenek.
A harmadik nap jelentette a csúcsot. Zauchensee. Flachauwinkl felől mentünk fel, itt egyszerűen csak tátottuk a szánkat az újonnan átadott völgyállomás láttán. Komolyan, mint egy repülőtéri terminál: mozgólépcső a töküveg 8 személyes kabinos liftig, a földszinten kandalló lobogó tűzzel, körben kanapék a megfáradt síelők kényelmére, étterem, buliterem, plazmatévék mindenfelé...Átsíelve a hegyen egész nap Zauchensee pályáin jártunk. A hatüléses Tauernkarnbahn vitt fel minket az 1890 m-es Rauchkopf csúcsra, itt találtam meg a sok pálya közül a nekem legjobban tetszőt, a 11-es jelű széles carvingpályát. Sajnos ezt csak egy hosszú csákányos lift szolgálta ki, lehet éppen ezért még a legnagyobb tömeg idején is alig síeltek itt, úgyhogy itt lehetett igazán élvezkedni :). Hazafelé kipróbáltuk Flachauwinkl kék és piros pályáit is a már emlegetett völgyállomásig. Szép levezetése volt ez egy mozgalmas napnak, amit aztán szilveszterkor még egyszer megismételtünk. Honfitárssal alig találkoztunk, talán Zauhensee-ben köszöntek ránk egyszer magyarul, még magyar rendszámú autót sem láttunk. Szóval, aki még nem járt Schladmingon túl, érdemes a plusz negyven kilométert rászánni...