Előzmény és válaszok a Oktatóval vagy anélkül - lássuk, mit mutat a gyakorlat... topikból

Az hogy státuszszimbólum, talán egy kicsit túlzás, de mindenképpen a gazdagabb emberek sportja, sajnos.
Szerencsére azért még nagyon sok olyan síző van, aki nem kivagyiságból választja ezt a sportot, hanem pusztán sí-szeretetből.
De az mindenképpen igaz, hogy aki akar sízni, az ha nem is csúcsszinten, de megtudja oldani, ha kell.
Aki elhivatott, az vesz egy túralécet, és xarik a felvonóra, de akkor is csúszik.
Persze a sízők 98%-a ezt teljesen elképzelhetetlennek tartaná, de az már egy másik, nagyon szomorú kérdés, mely kiválóan tükrözi kishazánk egészségügyi állapotát.

A síelés mindig is státuszszimbólum volt. Én épp fordítva látom, egyre több magyar síelt a válság első évéig. Talán ez az első szezon, amikor érezhető, hogy kevesebb a magyar vendég a Mura-völgyében. Több "tehetős" ismerős is aki idáig, pályaszálláson lakott, szállodában, inkább apartmant keresett idén és jóval kevesebbet költenek, mint pár éve.

És akkor még nem is beszéltünk az eldugott, kevésbé zsúfolt (emiatt sokkal biztonságosabb és meghittebb) kis síterepek, és az olcsó menedékházi szállások romantikájáról, melyek igencsak sok pénzt tudnak a zsebben hagyni egy ügyes szervezés esetében!
(Erről is készül egy poszt a Síőrültek Blogjában, csak még dolog van vele.)
Sajnos én is azt látom, hogy ha sízésről van szó, akkor min. 400 km-re kell menni, mert a közelben minden snassz. :o(
Ehhez képest én (és szerencsére a kölköm is) minden vakondtúrás tetejére szívesen felmegyek, csak hó legyen rajta, és le lehessen csúszni róla. :o)

Azt látom sok helyen, főleg a saját környezetemben és sokszor itt a fórumon is, hogy a síelés (is) státuszszimbólum lett (vagy az is volt?).
Sokan inkább költenek olyan felszerelésre, ami jól mutat a sípályán, hüttében, lehet vele kérkedni.
Sokan, sokat költenek, hogy olyan síterepen síelhessenek, amivel később lehet anekdotázni, hogy itt, meg itt síeltem, ennyi meg annyi csillagos szálláson laktam.
Nem is beszélve arról, hogy a sí technikákat is tévesen mérik fel, „én MÁR zárt lábbal síelek”, „én MÁR bot nélkül síelek.
Arról nem is beszélve, hogy sokaknak ciki, hogy síoktató segítségét kérik, ez meg nagyon szánalmas.
Ha az igényekből visszavennének jutna pénz oktatóra, mondjuk nem Zermattba kell síelni, hanem mondjuk egy Osztrák kis síterepen és a fennmaradó pénzt oktatásra költeni.
A „KLJUS” ruha helyett pár évig jó a Fundango, a legújabb KERS Head helyett jó pár évig egy használt SuperShape. Már is spóroltunk egy valag pénzt, be lehet magunkat fizetni egy oktatóhoz.

De az élet rövid, tudom én