Alig vártam, hogy végre újra lécre álljunk. Rendszeresen az őszi iskolai szünetben indítjuk a szezont, s ilyenkor valamelyik magashegyet vesszük célba. Idén a Stubai Gleccserre esett a választásunk, itt még nem jártunk. Szállást egy Fulpmes nevű településen, a Stubaital bejáratánál sikerült találnunk, előszezoni áron. A gleccser völgyállomása innen kb. 25 perc autóval, viszonylag kellemes hegyi szerpentinen közelíthető meg. (A szomszédos söldeni gleccsert ettől jóval keményebb úton lehet elérni.) Az elmúlt napok nagy havazása és lehűlése után az előrejelzések szép napos idővel biztattak. Fél kilencre már a parkolóban voltunk, a korai idő ellenére csak a D jelű szektorban tudtunk megállni. Innen gyorsan pörgő buszok szállították fel a sízőket a völgyállomásig (1750 m). A völgyállomástól két kabinos felvonóval lehet a síterepet megközelíteni. Az Eisgratbahn az Eisgrat étteremig (2900 m), a Gamsgarten (minő meglepetés!) a Gamsgarten étteremig (2620 m). Itt ragyogó napsütés, kellő mennyiségű hó, elfogadható tömeg fogadott minket. Várakozni 5-6 percnél nem kellett többet egyik felvonónál sem. A pályák minden igényt és tudást kielégítettek, jól esett a szezon első csúszása. Meg a többi is... Délben a Gamsgarten teraszán találtunk üres nyugágyakat, s a déli sört Robin barátomnak ajánlom... Folyamatosan mentek a hóágyúk, ami inkább a rendkívül száraz levegőnek köszönhető, mert a hőmérséklet egész nap alig ment fagypont alá.
Ha valakinek már nagyon rezegnek a lécei a szekrényben, jó szívvel ajánlom a Stubai gleccsert.
Keresés
