Kedves olvasó!
Az én szándékom, nem a vita. Hanem, hogy kiderüljenek az elméleti hézagai annak a síoktatási technológiának, melyet 25 év alatt raktam össze. Mondom elméleti, mert a gyakorlatban folyamatos tesztelésnek van alávetve. Az tény, hogy ezen idő alatt nem keveset változott. A folyamatos változtatás kényszere az volt, (és marad), hogy egy olyan rendszernek, melynek „tömegek” esetén is működnie kell, annak olyan egyszerűnek kell lennie, hogy azt egy 12 éves gyerek is meg tudja érteni, valamint az átlagosnál gyengébb mozgáskészséggel rendelkező tanuló is készségszintre tudja fejleszteni.
Ezért hálás vagyok Lackónak is, másnak is azért, hogy veszik a fáradságot, hogy fogást találjanak rajta. Azt megígérem, hogy ha tényleg olyat találnak, ami a hétköznapok valós síoktatásában is hatékonyabbnak bizonyul mint a mostani, (miközben az addigi biztonság nem sérül), módot találok rá, hogy ezt elismerjem.
Például egy elméleti, de a marketing – reklám szempontjából fontos hézag volt, ami a Chopoker ”kukacodkodása” révén, - hála neki - derült ki, hogy hiba csúszott a kemény tárggyal történő ütközés és az annak megfelelő magasságról történő lezuhanás összehasonlításának a számításába.
A biztonság – kontroll síoktatási technológia összerakásának a rövid története:
- 1988 –ban alakult az egyesületem. Már a megalakulás egyik célja is az volt, hogy hatékonyabban, (nem elméletben, hanem tanulókkal, a gyakorlatban) tudjam kutatni – tesztelni azokat a megoldásokat, melyek alkalmasnak mutatkoztak a sí balesetek csökkentéséhez, az esetleges elkerülésekhez.
- Abban az időben úgy találtam, hogy első lépésként egy olyan logikai sorrend összerakásának a felállítása szükséges, melyen el lehet indulni
- Az első fő szempont az volt, hogy olyan objektív módszerek után kutassak, melyek függetlenek a síelőtől, amiből következik, hogy mindenkinél egyformán működnek.
- Akkor úgy találtam, hogy a fizika törvényszerűségei alkalmasak a síelés közbeni történések pontos leltárba vételéhez.
- Ehhez össze kellett szedni, hogy egyáltalán melyek a fizikának azok az általános törvényszerűségei, melyekkel a síelés közbeni történések leírhatók.
- Amikor ez megvolt, meg kellett találni, hogy milyen, már ismert gyakorlatok alkalmasak a síelés közben érvényesülő fizikai törvényszerűségekhez való alkalmazkodások beidegezéséhez.
- Ez után fel kellett állítani egy olyan „műveleti sorrendet”, mely megfelel a lassútól a gyors, a könnyűtől a nehéz, az egyszerűtől a bonyolult felé elvnek. Erre egy példa: amikor a kisgyermek elkezdi a járni tanulást, könnyebb a dolga, ha vízszintes talaj áll rendelkezésére. Természetesen a hegyes vidékeken felnövő gyerekek is alkalmazkodnak a helyzethez és megtanulják a járást. De miután lejtőn másként hat a gravitáció, mint vízszintes terepen, a tanulás is összetettebb.
Szép nyári napot az olvasóknak, Replaci
Ui.
Egy bajom van csak a kritikákkal, amikor az un. „szalmabáb érvelést” alkalmazzák. Ez ugyanis teljesen alkalmatlan az előrevivő értelmes beszélgetésre.
A szalmabáb érvelésről 2 link:
1.
http://a.te.ervelesi.hibad.hu/szalmabab
2.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szalmab%C3%A1b_%C3%A9rvel%C3%A9s
Kattints a képre a videó megtekintéséhez:
Keresés
