Még friss az élmény, megosztom veletek. Évek óta Dachstein Westen síelünk a családdal, a síiskolával is volt már tapasztalatunk, ezért bátran beírattuk a lányokat - Minerelékét és a mienket - egy kezdő gyerek tanfolyamra, ami a szokásos napi 2x2 órát jelentette igénytől függően 3-5 napig. A lányok mindketten 4 és fél évesek, ideális korban vannak :) Tizenkét gyerek került a csoportba, ami nem kevés, főleg hogy két nagyon fiatal - az egyik szerintem még középiskolás - "oktató" foglalkozott velük. Mivel a mi gyerekeink még nem beszélnek sem németül, sem angolul, ezért nem hagytuk magukra őket, mindig jelen volt mindkét család egy-egy képviselője. Igyekeztünk a gyerekek mozgatásába, felügyeletébe is besegíteni, amire az "oktatók" ugyancsak rá is szorultak, nem is tiltakoztak. Enyhén fogalmazok, ha azt mondom, hogy nem voltunk maradéktalanul elégedettek. A nagyobb gondok a második nap délutánján kezdődtek, amikor a csúcson (Hornspitz) lévő tárcsás felvonóra vitték a csapatot. Mindenféle előkészítés nélkül. A gyerekek természetesen egymás után estek ki a felvonóból, ami aztán vonszolta őket. Ráadásul egy meredély is van a nyomvonal mellett, nem voltunk nyugodtak. A kezelő mindenesetre jókat kacagott. Némelyik gyerek hangosan sírt, tiszta horror volt, de tényleg. A mienk szerencsére a kacagós fajta, ő élvezte a vonszolásosdit is. Ekkor jutott az "oktatók" eszébe, hogy megmutatják a gyerekeknek, hogy hogyan is kell felvonózni, és minden gyereket húztak néhány métert egy tárcsával. Ezután újrakezdődött a műsor, kiesés, vonszolás, sírás/kacagás. Nagy nehezen felrángattak mindenkit a hegyre, majd libasorban lecsúszás és ismét irány a felvonó. Közben többször megfordult a fejünkben, hogy reklamálunk, de végül nem tettük, csak a kezelőnek szóltunk, hogy egy kicsit figyeljen már jobban oda, a mi gyerekeink végülis jól érezték magukat... és csodák csodája, a gyerekek kezdtek ráérezni a dolog ízére és egyre magabiztosabban felvonóztak. Már csak arra kellett figyelni, hogy a tetőn engedjék el a tárcsát. A mi kislányunk odáig jutott, hogy lazán, elengedett kézzel húzatta fel magát, közben integetett az ismerősöknek, majd a tetőn - mint egy freestyle hercegnő - egy hanyag mozdulattal kipöckölte a tárcsát a lába közül. Ugyanilyen haladás volt megfigyelhető a lécek, a lejtő kezelésében is. A lényeg: a harmadik nap végére a csoportban minden gyerek szépen felvonózott és kerülgette a kapukat, csinálta a gyakorlatokat. Mindegyik! Hát ezt sem gondoltam volna... Az öt nap, vagyis 20 óra oktatás ára 175 euró, ami kb. 2800 Ft/óra, ha jól számolok. Mi csak három napot vettünk igénybe, a negyediken már együtt síelt a család, a kislány versenyzett a nyolcéves bátyjával, én pedig nagyon boldog voltam. A tanulság? Nem tudom, de az biztos, hogy egy kis türelem és bizalom nem árt :)
Keresés
