Történt, hogy világlátott barátaink javaslatára repülőjegyet váltottunk tavaly ősszel a wizzair grúziai járatára, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy kiderítsük, milyen érzés lehet síelni a Kaukázus hófödte lejtőin. Úticélunk az itteni legjelentősebb síparadicsom Gudauri volt, a többi terület ennél lényegesen kisebb pályarendszerrel rendelkezik.
Az éjszakai repülés fárasztó órái után az első kellemes meglepetés az útlevél ellenőrzés után ért, amikor a kezelő kedves mosollyal egy kis üveg vörös bort nyújtott át nekünk, mint Grúziába első alkalommal látogató turistáknak. Szép gesztus, máris jobb lett a kedvünk tőle.
A kijáratnál már várt bennünket a bérelt kisbusz a helyi sofőrrel, ugyanis azon az útvonalon, amely Tbiliszi felé vezet, célszerűbb az itteni vezetési szokásokat ismerő, azokkal azonosulni tudó vezetővel nekivágni. Ha mégis valaki vezetni szeretne itt, akkor elképesztő türelmet kívánunk neki, és rendszeres imákat, továbbá mindenképpen javasolnánk végrendelet elkészítését:-) Egészen elképesztő, hogy miket művelnek, különösen a hegyi utakon ezek a jóemberek! Szerencsére voltunk annyira fáradtak, hogy az 5-6 órás út nagy részét végig aludtuk, és szombat reggel lévén a forgalom sem volt jelentős. Sajnos visszafelé nem volt ilyen szerencsénk, kevesebb időt tudtunk a jótékony álomban tölteni...
Útközben megálltunk egy kedves fogadónál, nem messze Gudauritól, itt láttuk azt amiről korábban olvastunk, hogy a grúzok a híres boraikat nem hordókban, hanem a pince padlójába épített tározókban érlelik. És nem is rosszul! Nekem legalábbis ízlett, bár arrafelé még a száraz bor is hangyányit édes, de zamatuk kellemes, állaguk pedig testes.
Szállásunk Gudauriban egészen kellemes, nemrég épült panzióban volt, a személyzet kedves, bár angolul nem igazán beszéltek a tulajdonos kivételével. Némi zavart a vacsora mennyisége okozott első este, kissé alul kalkulálták az adagokat...
Már a megérkezésünk után síelni mentünk, hiszen itt 10 órakor nyitnak a pályák, délután pedig 5-6 körül zárnak, tehát bőven volt időnk még csúszni. Gyors síbérlés után (bakancsot és egyéb felszerelést itthonról vittünk), megvásároltuk a hihetetlenül olcsó napijegyeket (kb. 3.500,-Ft/nap/57 km pálya), és már úton voltunk a felső pályák felé.
Elég hideg volt ahhoz, hogy a napsütés ellenére az olvadás legkisebb veszélye se fenyegesse a csodásan kezelt pályákat, így igazi síélményben volt részünk első perctől kezdve. Bár a felvonók igen hosszan mennek, ez nem a sebességük miatt van, hanem azért, mert tényleg hosszú távolságot tesznek meg, ez a lecsúszásnál lett igazán nyilvánvaló a számunkra. Hosszú, és egymásba olvadó pályák sokasága közül válogathattunk, és bár a legtöbb kék színnel van jelölve, azért ezt illik nagyvonalúan kezelni: bizonyos helyeken az erős piros jelzés lett volna inkább megfelelő. De ezt nem így éreztük ott, hiszen annyira jól kezeltek a pályák, hogy a meredekebb részek fel sem tűntek.
Vasárnap ragyogó napsütés ismét, emiatt aztán Tbilisi jómódú polgárságának jelentős része kitelepült síelni Gudauriba, ezért a felvonóknál jelentős sorok alakultak ki. Ez kissé visszavetette a lendületünket, bosszúságunkat mérsékelendő sűrűbben söröztünk, mint előző nap, de ezt leszámítva szintén csodás napunk volt. Feltűnt, hogy sűrűn találkoztunk rendőrökkel a pályán, különösen a felvonóknál, ők nyilván a rendre ügyeltek, bár nem láttunk olyan esetet, ahol esetleg be kellett volna avatkozniuk. A nagy tömeg ellenére a pályákon nem volt torlódás, egyszerűen eloszlott a tömeg a sokféle pályán. Érdekes volt, hogy sok gyalogost lehetett látni sétálni, szánkózni a fenti részeken is, de zavarónak nem nevezném a jelenséget.
Bár tartottunk tőle, sem az oroszok, sem a helyiek nem száguldoztak őrültek módjára, nem volt szükség külön elővigyázatosságra. Persze az is lehet, hogy csak szerencsénk volt.
Ami feltűnt, hogy rengeteg lehetőség van szűzhavas síelésre, szinte a teljes hegyoldal használható erre (bár egyik részen láttunk lavina nyomokat is, nem árt az óvatosság). Sokan gyalogolnak a hegycsúcsok felé, ahonnan megérkezés után hosszan lehet lecsúszni.
A pálya legmagasabb pontja 3.279 méteren van, elképesztő a kilátás a környező csúcsokra, illetve a lenti tájra. A hóra nem lehet panaszkodni, fehér lepel borított mindent, amíg a csak szem ellátott.
A "hütte" hangulat azért itt még nincs jelen, bár elég sok helyen lehet enni-inni a pályán, amint vége a napnak, mindenki eltűnik, az addig szóló zene is elhalkul és megszűnik. Az árak viszont kifejezetten kedvezőek, különösen annak, aki osztrák sípályán levő árakhoz szokott. A hacsapurit (nekünk jobban tetszett a kacsapüré elnevezés - annak legalább van értelme) viszont kifejezetten jólesik frissen elfogyasztani egy sör vagy bor társaságában.
Este a szállásunkon vacsora után némi grúz házi bor elfogyasztásától felbátorodva, kissé feldobtuk az addig posványosnak tűnő hangulatot, és értelmet adtunk az "after-ski party" e vidéken eddig ismeretlen fogalmának. A háziak kifejezetten kedvesek, türelmesek és elfogadóak voltak, nekünk úgy tűnt, hogy tetszik nekik a Neoton Família zenéje a mi "zenei"kíséretünkben is:-).
A visszafelé úton némi városnézést azért beiktattunk, a bérelt kisbuszhoz 2 sofőrt és túravezetőt is kaptunk, aki nagyon lelkesen ismertette a fontosabb tudnivalókat. Mtskheta, az ősi főváros megtekintése után Tbilisi központját is bejártuk, aztán következett egy közel négyórás út Kutaisziig, amelyet örömmel elfelejtenénk. Itt aztán tényleg semmi sem szent a vezetésben, szabályok nincsenek, záróvonal, piros lámpa, tiltótábla, semmi sem számít, a pillanatnyi érdek és cselekvés mindent felülír. Az utazás biztonságáért felelős angyalok itt különösen nagy számban vannak jelen, és folyamatosan túlóráznak a siker érdekében, mással nem igazán magyarázható, hogy ennyi beláthatatlan kanyarban előzés után sem történik baleset. Dudálás, káromkodás, villogás, erőfitogtatás, ez mind folyamatosan jelen van, mondhatni pezseg az élet a grúz közutakon. Következő alkalommal a visszafelé utat is át kell majd aludnom, ha az utat megúszni nem lehet, legalább ne tudjak róla...
Mert lesz visszaút ide, azt már elhatároztuk. Az élmény óriási volt, Grúzia csodálatos ország, remek emberekkel, gyönyörű tájakkal. Mindenkinek ajánlani tudjuk, aki szeretne az eddig megszokottól eltérő hangulatú síélményben részesülni, mert a sok utazást és az ezzel járó kellemetlenséget bizton feledtetni fogják a Kaukázus csodálatos ormai, hó borította lejtői.
Keresés
