Életem első síbalesete:
Március első hétvégéjén kicsi cégünkkel Mariborba mentünk el síelni. Elsődleges célunk a csapat építés és a sí sport népszerűsétése volt!
Heten indultunk neki a hosszú hétvégének, célunk a kikapcsolódás, a megérdemelt pihenés és 3 munkatársunk (28 nő, 35 nő, 45 ffi) megszerettetése ezzel a csodálatos sporttal.
Csütörtökön érkeztünk. Síelés péntek és szombat.
A síelni nem tudó kollégák oktatása pénteken 11:30-tól kezdődött. Én NEM VAGYOK OKTATÓ, de pálya nyitástól 11:30-ig én foglalkoztam velük. Bemelegítés, test átmozgatása, felszerelés bemutatása, a lejtő és a hó tulajdonságai, hegyláb-völgyláb, becsatolás, egyéb kérdésekre a válaszok, stb...
Nagyon amatőr hibát vétettem: nem kapcsoltam be a bakancsomat egyáltalán (mivel csak keveseket csúsztunk, nekem így volt kényelmes). Megérkezett az oktató, elmondtam neki, hogy teljesen előről kell őket oktatni, igaz hogy én egy-két dolgot elmagyaráztam, de azt ne vegye figyelembe! Inkább többször, mint egyszer se - vagy rosszul!
Na ekkor megnyugodva, hogy jó kezekben vannak a kezdők megindultam lefelé. Kicsatolt bakival. kb 50 méter után elestem, elég lassú tempónál és bevertem a fejem. Volt rajtam sisak, meg millió protektor. Lecsatolt a léc. Nem tudtam a meredek lejtőn felcsatolni, ezért egylábon lesíeltem egy vízszintes részre, felcsatoltam, majd mentünk le a rendszer aljára. Na és ekkor történt:
Leérkezve közöltem a többiekkel, hogy most keltem! Nem értették (vicces fiú vagyok egyébként). A felvonóban azt vették észre, hogy furcsa dolgokat kérdezek és nem emlékszem mi történt 5 perccel ezelőtt (aki látta a Mementó c. filmet annak ez ismerős). A lényeg: olyan agyrázkódást keptem, hogy elsztállt a rövidtávú memóriám. Nem volt hányingerem, nem voltak koordinációs zavaraim, nem változott meg a mozgásom, tudtam síelni, csak azt nem mi történt az elmúlt 0-48 órában, illetve ami a jelenben történt az 10 percenként törlődött.
Mentőt hívtak, levittek a korházba, megvizsgáltak rengetegszer (ct, vérvizsgálat, stb...), első osztályú ellátásban részesültem, kedvesek voltak, (tudott magyarul a doktornő, amire azt hittem először hogy halucinálok:) egyszóval minden rendben volt. Estére hazaengedtek. Azt mondták hogy sokat kell pihenni és minden vissza fog jönni. Hála Istennek így is történt. Jönnek vissza az emlékek, már össze tudom rakni kronológiailag az eseményeket. Egy jó hír, hogy minden fórumozóra emlékszem, nem felejtettelek el benneteket!!! :)))
Egy kis reklám: volt biztosításom (sibiztositas.hu), mindent pik-pak intéztek! Nem csalódtam bennük!
Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikeredet, de tanulságosnak tartom, hogy:
- nem kell nagyot esni, hogy komoly baj legyen
- a bukósisak sem mindenható
- biztosítás fontossága
- mindig figyeljünk oda egymásra, és ha már picit sem stimmel valami azonnal forduljunk orvoshoz
Baleset mentes síelést/boardozást mindenkinek a jövőben!!!
U.i.: mind három kezdő kollégank, az események ellenére beleszeretett ebbe a csodálatos sportba!
Mindenek ellenére azt mondom, hogy MEGÉRTE! Három fővel többen vagyunk :)))
Keresés
