Snowboard tábor

3. Ridehouse Freestyle Camp, Takács Bazsival
Schladming, 2012. Január 14-21.


Januárban, immár harmadik alkalommal indult el a kis csapat Schladmingba, a Ridehouse vendégházába, hogy 1 hétre beköltözzön a Planai snowparkjába.
Egy szerencsés véletlennek köszönhetően én már 4 nappal korábban kiutazhattam Matrei-be, hogy az alpinos tudásomat is csiszolgassam végre. Persze ez 1 nap minuszt jelentett, de azért megérte. :-)
Schladmingba érve megdöbbenve láttam az elmúlt hetekben leszakadt hatalmas mennyiségű havat. Matrei ehhez képest szinte hómentes környezet volt.
Pont vacsorára értem a Ridehouse-ba. És legnagyobb meglepetésemre, mindenki úgy fogadott, mintha évezredes haverok lennénk! :-) És bevallom, ettől egy pillanat alatt éveket tudok fiatalodni!
A kölykök között nagyon sok ismerős arc a tavalyi freecamp-ből, meg a nyári, kecskeméti wakeboard táborból, de az "idősebb" csapatban is akadtak ismerősök tavalyról.
Hamar körvonalazódott, hogy ismét én vagyok a legöregebb a csapatban. És ugye közben eltelt egy év és leszámítva a wakeboardos próbálkozásaimat, nagyon nem vittem túlzásba a testmozgást a tavalyi tábor óta. És ez érződik is, 42.5 évesen az ember fia nehezebben hajol már le becsatolni a kötését. Bár ebben az Flow-m abszolút segítségemre van. :-)
És bár nem vetem meg a hütték néha sűrűbb meglátogatását sem, de itt, ebben a csapatban elfelejtem a koromat, néha elfelejtek napközben éhes lenni, csak csúszok és csúszok, próbálom újra és újra és felkelek a hóról újra és újra. Ez számomra a legfontosabb, hiszen ezért is megyek a Camp-be. És a tavalyi lustaságom ellenére sem éreztem magam hátrányos helyzetben, a körülményekhez képest (és a saját magammal szembeni elvárásaimhoz képest) egészen jól bírtam a gyűrődést.

A csapat vasárnap már túlesett az ismerkedő csúszáson Planai-on. És mindenki szűzhavazásokról mesélt. Na, mondom magamban, milyen freestyle lesz ez, már megint? Tavaly a túlzott meleg, most a hatalmas hó. De szerencsére hétfő reggelre a pályák és a park is tökéletes állapotban fogadtak minket. És az idő is megkönyörült, hiszen délután már napsütéses időben csúsztunk.
A tavalyi tábor után sikerült még egy hetet eltöltenem ValThorens-ben, ahol azt vettem észre, hogy a free csúszásom sokkal magabiztosabb lett, bátrabban mentem bele olyan, korábban messze elkerült szituációkba, mint a térdig érő havas off piste, vagy a pálya széli bukkanók ugratókénti használata.
És ezt éreztem már decemberben is, amikor Stuhleck-en kipróbáltam az új szettem.
Ezzel a lelkesedéssel indultam neki a kickereknek és második napon már némelyik boxnak is.
Azt tapasztaltam, hogy az ugrásaim sokkal stabilabbak lettek (talán ez a közben egyre jobban tudatosult és helyes tartásomnak is köszönhető), sokkal nagyobbakat repülve, stabil leérkezésekkel és már tudatos elugrásokkal, nem csupán hagyván a fizikát, hogy a kicker eldobjon, aztán lesz, ami lesz.
Két nap (plusz 4 alpinozás) után tartottam egy pihenőnapot, amikor a táborlakókat igyekeztem a parkban lefotózni.
Sajnos a következő napon havasesőben-esőben próbáltunk minél tovább kitartani a parkban. Némi külső segédlet kellett, hogy tovább lépjek, Fogyti segített a frontgrab próbálgatásánál (sajnos csak a deszka érintése sikerült, valódi grab nem), aztán Bazsi megadta a végső lökést a front180 felé. Harmadik próbálkozásra sikerült elugranom, be is fordultam, csak picit túl élen fogtam talajt, így négykézláb a havon végeztem, de végülis olyan 80%-osan megvolt!
Reméltem, hogy a pénteki napon majd csiszolhatom, de akkora friss hó esett reggelre, hogy a napot végig freeride-al, erdőben fák között nyomtuk, amíg bírtuk, aztán egy hüttebulival zártunk. Sosem hittem volna, hogy igazán fogom élvezni a fák közötti szlalomozást, bár már tavaly is próbálgattam, de most valahogy mégjobban tetszett.
Az utolsó este, a már-már megszokott szarvaspörkölttel zártuk a tábort (odakint szakadó hóeséssel).

Az idei tábor sem hazudtolta meg magát, a hangulat fantasztikus volt, a csapat szintén.
Köszönöm mindenkinek, szervezőknek, résztvevőknek egyaránt, hogy részese lehettem ennek a nagy játéknak.
Zárszóként csak annyit mondhatok, hogy nem akarok kimaradni a 4dikből sem, vagyis jövőre, veletek, ugyanitt.

https://sielok.hu/fotoalbum/446943/galeria/