2013 februárjában jártam itt az iskolámmal. Ez a síterep volta legkisebb amin az elmúlt 10 évben jártam így hát nem gondoltam hogy izgalmas napoknak nézek elébe. Mikor a busszal felértünk a pályaszálláshoz és elfoglaltuk a szobánkat kiléptem a teraszra és gyönyörű látvány fogadott, méghozzá a havas pálya és a gyönyörű erdő. Indulás előtti napokban nyomon követtem az időjárást és nagy örömmel töltött el, hogy már 2-3 méternyi hó hullott. Az első napon még csoportokban síeltünk felügyelet mellett, hogy kitapasztaljuk a pályákat. Rögtön a 4ülésessel felmentünk a pálya tetejére. Nagyon tetszett, hogy a pályák tetején még volt egy kevéske friss porhó hagyva így kevésbé jegesedett. Nap közben szerencsére nem sok ember volt, szóval szinte miénk volt az egész pályarendszer.
A második napon már pár barátommal elszakadtunk a csoportol, hogy felfedezzük a síterep rejtett kincseit. Először kinéztünk magunknak egy kis erdős mélyhavas területet a korongos felvonó mellett. Itt mentünk egy pár kört hogy felkészüljünk az igazi "freeride" terepre. Ahogy felértünk a tányéros tetejére körülnéztünk és láttuk, hogyha az erdőn keresztül megyünk mindenféleképpen a pályán lyukadunk ki. Hát neki is vágtunk. A 2 méteres hóban, gyönyörű havas fék között siklottunk. Olyan helyeket fedeztünk fel amit a kijelölt pályákról nem is lehetett látni. Mikor leértünk a pályára leesett az állunk és eldöntöttük hogy az elkövetkezendő pár napban az erdő "lakói" leszünk. Az első kör után beültünk a hüttébe egy kis felfrissülésre egy korsó sör mellett. A nap többi részét ugyan ott töltöttük.
A következő napon észrevettük a pálya aljából hogy van egy érintetlen szűz havas terület és úgy döntöttünk, hogy megkeressük. El is indultunk, de eltévedtünk. Egyszer csak egy iszonyat meredek hegyoldalban találtuk magunkat, így hát ledőltünk gondolkodni hogyan is tovább. Előre nem tudunk menni, hátra amerről jöttünk meg túl hosszú az út. Így hát lecsatoltuk a lécünket és lépésben elkezdtünk lefelé haladni. De csak úgy tudtunk, hogy lépések után beszúrtuk a lécet a hóba hogy meg tudjunk kapaszkodni. Mikor aztán leértünk egy lankásabb részre felcsatoltunk és láttuk hogy jóval alattunk halad a pálya. De már 4 óra volt azaz zártak a felvonók így hát golyóban haladtunk lefelé és pont elértük az utolsó menetet. Este már a vacsoránál nevetve meséltük el hogy is jártunk. A többi nap is hasonlóan telt.
Úgy gondolom, hogy ez a pálya rendszer amilyen kicsi olyan tökéletes. A pályák tökéletesen le voltak ratrakolva és csak a nap végére kezdett el jegesedni, ami másnapra el is tűnt.
Én biztosan visszatérek még ide és nagyon ajánlom mindenkinek.

VIDEO: https://sielok.hu/video/128701/
KÉPEK: https://sielok.hu/fotoalbum/niederalpl-powder/galeria/