Valahogy így voltam én is. Az utolsó-elötti pár száz méter volt a legrosszabb, aztán mikor megláttam a kocsmát - azt tűztem ki célul - új erőre kaptam. Az út első 2/3-át és az utolsó 1/5-ét nagyon élveztem, a közte lévő - bevallom - szenvedés volt. De hát ez volt az első, és biztat az, hogy szemmel láthatóan nálam idősebbek úgy húztak el mellettem, mintha motoros lett volna a sílécük.
Keresés
