Eredetileg Skalkára akartunk menni sífutni két napra, majd ez egy napra zsugorodott a hóréteg zsugorodásával egyenes arányban, végül le is mondtunk róla, mert ott most versenyt is rendeztek, így nem maradt volna használható pálya.
Tibb írt, hogy még nem járt a Valcsai-völgyben, kipróbálná. Ez nincs is messze az eredeti célpontunktól, a hóadatok és a webkamera is bíztató képet mutattak, nekivágtunk.
Kezdjük az árakkal: ma már alig van olyan síterep, ahol 17 petákért vehetsz napijegyet, ezért az összegért egy jól kezelt kis pályát raknak alád a szomszédok. Nem voltak illúzióink, az egy hete tartó felmelegedés és az éjszakai kifagyás miatt természetesen közel-távol minden természetes hó elolvadt, de a pályán valóban megvolt az 50-60 centi, kövek sehol, kivétel az egyik felvonónyomban, de az könnyen kerülhető volt. A széles lenti pályák alsó része nagyon lapos, a teteje jó esésű piros. Érdekes, hogy bár a nap egyformán sütötte, a bal oldali piros kemény maradt, a jobb oldalit szétfékezgették és már du. 1-körül formás kis buckákkal volt tele széltől-szélig. A felső, hosszú pálya, amit egy ülőfelvonó szolgál ki, szintén kellemes, de a nagy letörése végig árnyékban maradt, gyakorlatilag betonkemény felszínnel. Deszkával nem volt egy élmény, de léccel ok, a pálya többi része élvezetes volt.
Szóval Valcianska Dolina a katasztrofális hóhelyzet ellenére hozta az elvárhatót, sőt annál többet is. Visszamennék megnézni, milyen, ha természetes hóból is van a terepen bőven.