Kedves Zoltán!

Érdeklődve olvastam a beszámolódat, egyrészt azért, mert hosszú évek után tértél vissza erre a pályára, így azok a fejlesztések, változások, melyek az elmúlt években történtek markánsabban érzékelhetőek számodra, mivel mi folyamatosan éltük meg ezeket, másrészt a bemutatkozásodat olvasva tudjuk, hogy sok síterepen jártál, ezért van összehasonlítási alapod.
Én később kezdtem el ezt a sportot, mint Te, de amikor az első napokat töltöttük Chopok délen még nehezen volt átjárható a két oldal és ha át is tudtunk menni nem volt biztos a visszatérés, vagy esetleg nem kevés északi gyaloglás árán sikerült megoldani. Tehát röviden dél a kihívásokat kereső "freeriderek" mekkája volt, nemritkán több méteres kezeletlen hóréteggel.
A mai állapotok sokkal kényelmesebbek, de nem biztos, hogy több élményt nyújtanak.
Tapasztalataid jó részével egyetértek, korábbi beszámolóimban én is írtam hasonló problémákról. Valószínű, hogy mi örülünk a javuló szolgáltatásoknak, Te pedig látod a még mindig nagy különbséget.
A lassan állandósuló tömegről egy pár gondolat (hangsúlyozom hogy általában mi is szombat vasárnap járunk síelni):
- az utóbbi évek hóhelyzete alapvetően változtatta meg a kisebb pályák használhatóságát, így mindenki egy pár "nagyobb" helyen síel
- Szlovákiában megváltoztak a jövedelmi viszonyok, egyre több síelő "engedheti meg" magának a "drágább" síterepek igénybevételét
-az átadott új liftek szállítókapacitása önti az embereket a pályákra és a besíelhető területek nem nőttek
-tapasztalatom szerint, ha az időjárás kedvezőtlen, akkor lehet számítani kisebb "népsűrűségre". A fiamat idézem, amikor egy alkalommal koradélutánra kiürült egy pálya a kellemetlen időjárás miatt: " Apa divatsport lett a síelés"
-csütörtökön, pénteken is tapasztaltam már tömeget, talán a hét elejét érdemes megpróbálni
Több sportársunk beszámolóját olvastam, akik a szombat-vasárnapi "hering effektus" elől alternatív megoldást keresve máshová "menekült". Az idén mi is inkább a Magas-Tátrát választottuk, de vasárnaponként már ott is hasonló jelenségekkel találkoztunk, kivéve talán azt, hogy Lomnicon jól szervezett kultúrált a parkolás.
-természetesen azt tudjuk, hogy a túlterhelt pályákon alakul ki a nemzeti sport: a buckasíelés
Egyébként itt jegyezném meg, hogy barátaim tértek haza nem túl régen Nassfeldről és elmondásuk alapján, minden délután élvezhetetlen buckás havon síeltek, pedig ha jól tudom ezt a pályát Ausztria 10 legjobb pályája között jegyzik.
A liftek logisztikájáról egy korábbi bejegyzés alapján: "Kipróbáltuk a következő pályákat:5, 14, 11, 1, 12, majd lementünk Jasna érintésével Biela Put-ra. Bárcsak ne tettük volna. Már tavaly is belefutottunk egyszer abba, hogy Jasnánál nem ment a B4, így az A4 előtt "kilométeres" sor állt, így kiszállva a B3-ból gyaloglás felfelé a C3 korongosig. Ha gyaloglás nélkül akartuk volna megúszni szerintem 30-40 percig várakoztunk volna. Ezt a logisztikát sohasem fogom megérteni. "
A vendéglátásról, magyar-szlovák kapcsolatról: tavaly 14 (5 chopok, 5 Lomnic, 4 Csorba) napot, az idén eddig 11 napot töltöttem síeléssel ebben az országban. Szerintem folyamatosan fejlődnek, lehet, hogy nem elég gyorsan, de az évek alatt látványos a javulás. A Magas-Tátra régióról jobb vélemyénnyel vagyok. Angolul a legtöbb helyen beszélnek, de gyakran megszólítanak magyarul is a kiszolgálás során, természetesen én is sok mindent tudok kérni szlovákul. Az árak -az Eurózónába történt csatlakozást követő rendkívüli mértékű drágulás után is- még mindig barátiak nyugateurópához képest, még akkor is, ha a szolgáltatás színvonalát figyelembe veszem. (kivéve a síbérlet árakat)A véleményemet nem kifejezette a sítúráinkra alapozom, mivel viszonylag keveset járok oda síelni, viszont nagyon sok barátunk, ismerősünk dolgozik azokban az országokban, többen kifejezetten sípályákon, vendéglátásban és velük napi kapcsolatot ápolok.
Egytlen pontban tér el jelentősen a véleményem, de ez lehet, hogy a lakóhelyünk különbségéből adódik. Ez a pont a közlekedés. Mi két féle módon tudjuk megközelíteni a szlovák síterepeket Miskolcról. Vagy Bánréve felé a 26 sz. főúton, vagy Kassa felé a 3 sz. főúton. Egyik rosszabb mint a másik. Bánréve felé keskeny, túlzsúfolt útvonalon haladhatsz, ahol a nagy teherforgalom mellett a koszos táblák, láthatatlan felezővonalak és felfestések teszik kihívássá az utunkat. Szlovákiában sokkal szélesebb jobban felfestett útszakaszokat találtunk és a sofőrök is sokkal "normálisabban" vezetnek, jobban tiszteletben tartják a másik közlekedőt. Kevesebb értelmetlen száguldozással találkozom és kifejezetten az "értelmetlen" jelzőt emelném ki. (magamat dinamikus vezetőnek tartom, egy kis rally ill. pályaversenyzői múlttal) A Kassa felé vezető útvonalon a hármas főút Encs utáni szakasz egyenesen szégyen. Erre tudjuk elérni egyébként a Kassa-Poprád-Liptószentmiklós autópályát. Erről idézek egy korábbi bejegyzésemből: "Az időjárás előrejelzést figyelembe véve, úgy döntöttünk, hogy nem a jól bevált Bánréve-Dobsina-Poprád útvonalon megyünk, hanem Tornyosnémeti-Kassa-Poprád felé autópályán. Azért választottuk ezt, mert nem akartunk friss hóesés után és közben átmenni a Dobsinától Poprádig tartó hegyi szakaszon és azt gondoltuk, hogy kihasználva az autópálya által nyújtott előnyöket egy kicsit kényelmesebben tudunk haladni. Ez be is jött, de Magyarországon a 3-as főút országhatár közeli szakasza siralmas, és megkockáztatom, hogy balesetveszélyes is. Hóesésben, kamionok között kerülgetni a kátyúkat nem kis feladat, visszafelé sötétedés után pedig egyenesen életveszélyes. Értem én az új 1km autópályát, de hogy lehet addig eljutni? Ez nem egy mellékút, ez a 3-as számú főút, amely Magyarországot köti össze Szlovákia 2. legnagyobb városával, ja és Lengyelországot is erre lehet megközelíteni."
Sajnos számunkra az 1-2 napos síelések alkalmával, a hosszú menetidő miatt elérhetetlenek az osztrák pályák.

üdv: KKy