01.27-02-03-ig síeltünk Risoul-Varsban az Njoy szervezésében, akik szerintem a SkiLine utazását értékesítették tovább, legalábbis a busz SkiLines-os volt. Az utazás kifelé probléma mentes volt, eltekintve attól a kis közjátéktól, hogy a Bardonecchiánál lévő megálláskor a busz, a barátommal együtt "véletlenül" otthagyott minket a parkolóban. Majd amikor felhívtuk a szervezőt, közölte, hogy ők nem tudnak visszajönni értünk, de félreállnak, jussunk valahogy oda a buszhoz ???! Óriási szerencsénkre ekkor épp ott tankolt egy magyar kis busz (akik szintén Vars-ba igyekeztek) csoda folytán pont volt két szabad helyük és szívesen segítettek, hogy eljussunk a buszunkhoz. Két sörrel megháláltuk a kedvességüket és Brianconban a szupermarketban már ismerősként üdvözöltük egymást és fel is ajánlották, hogy ha megint itthagynának, ők szívesen elvisznek :).
A szállásunk a L'Albane nevezetű apartmanházban volt. Az 5 főre (mind fiú) prémium kategóriásnak eladott szálláson a két helyiség max. 25 m2 volt. A hálószobában egy francia ággyal, más nem is fért be, mert oldalt és elöl is fél méterre voltak a falak. A nappali, egyben konyha és étkező két rendes ággyal, ill. egy az egyik ágy alól kihúzható kinyitható pótággyal bírt, ami kinyitása után az egész szobát elfoglalta, az erkélyajtóhoz már alig lehetett eljutni, de nem is volt rá szükség, mert úgysem lehetett kinyitni a pótágytól. A szekrények olyan szűkek voltak hogy egyetlen bőrönd sem fért beléjük, a ruhákat sem volt lehetőség kipakolni, így egész héten a teli bőröndökön bukdácsoltunk. Ez a szállás max. egy 4 tagú családnak (két kisebb gyerekkel standard szobaként) lett volna jó. A konyha felszereltsége rendben volt: elektromos főzőlap, (sütő nincs), mikro, mosogatógép, kenyérpirító, vízforraló, hűtő. Kaptunk törülközőt és ágyneműt, de mindenből eggyel kevesebb volt. Szerintem a franciák sem gondolták komolyan, hogy ide 5-en jönnek egy hétre. Volt a szobához zárható sítároló, de az annyira nem volt fűtve, hogy a bakancsokat ott lehetett volna hagyni, így azokat is fel kellett vinni a szobába. WI-FI volt, aránylag működött is, de csak meghatározott számú eszközzel lehetett felcsatlakozni, de így is többször megszakadt. A térerő mind az apartmanban, mind pedig a pálya több részén elég gyenge volt. A fűtés is érdekes volt, mert délutántól hajnal kettőig fűtöttek mint az állat, de hajnalban lekapcsolták, így a szoba kicsit kihűlt, de reggel visszakapcsolták, akkor megint fűtöttek ezerrel. Az apartman előnye, hogy tényleg olyan pályaszállás, hogy az ajtóig lehet csúszni léccel, volt lift, egy nyitott úszómedence, aminek a vízhőfoka a kinti mínuszok ellenére is ideális volt.
Az időjárással nem volt szerencsénk, míg a korábbi hetekben szinte végig verőfényes napsütés volt, most csak 1 ilyen nap jutott nekünk, felhős idő és kisebb havazás volt a többi napon, illetve pénteken az utolsó sí napunkon leesett 1 m hó, ami a pályáknak nagyon kellett, de én mint ratrakolt pálya síző nem élvezem annyira a szűzhavazást. Bár a nagy hóesésig kevés hó volt a környéken mégis ment a pályarendszer háromnegyede, 150 km a 185-ből és a nyitott pályák minősége is meglepően jó volt, nerm volt köves, a föld sem látszott ki, néhol a meredekebb fákkal nem védett helyeken jegesek voltak.
A szálláshoz legközelebb lévő Sibieres felvonó melletti piros pályák, délig tökéletesek voltak, délutánra kicsit buckásodtak, ill. a Zakopane nevű pályát csak a 3. napra kezelték. Egész héten rengeteg volt a síiskola, az Escondus nevű kék pályán egész nap szinte egybefüggő vonatok mentek a pálya teljes szélességében a völgy felé, úgyhogy mi igyekeztünk elkerülni. A köd és erős szél miatt a Col de Crevoux csúcsról átvezető tányéros felvonó a 6 napból csak 3 napot volt nyitva, de akkor a tányéros végétől egy nagyon jó kis piros pálya vitt át a Pointe de Razisra ahonnan el lehetett jutni Risoul felé. A másik lehetőség a Mayt felvonó, innen indul az Olympique nevezetű pálya és innenn is el lehet érni Risoult, ill. 2 napon Risoul sítalppal nem volt elérhető, mert minden odavezető pályát és felvonót lezártak. A peynieri oldalon lévő piros és kék pályák az egyik kedvenceim voltak, jó esésű tempós pályák. Azonban nekem a legjobban bejövő pálya a már említett Olympique, 4 km hosszú fantasztikus piros pálya volt, imádtam, egyszerűen nem tudtam betelni vele. A Risoul-i oldalon lévő pályák is tetszettek, csak az itteni pályák rövidebbek, én pedig a hosszú egyben csúszást kedvelem. Risoulban kicsit nagyobb volt a népsűrűség is, itt időnként némi sor is kialakult a felvonóknál. A fekete pályák itt szinte kivétel nélkül kezeletlenek voltak, de a piros pályák közül is többet meghagytak, nem ratrakoltak le minden nap minden pályát. A pályán kívüli síelésre a havazás után nyílt lehetőség, bár én nem éltem vele, de snowboardos barátaim kihasználták. Összességében nem rossz hely, mert sok a pálya és változatosak, bár nekem kicsit sok a kék, amolyan átcsúszó pálya. Hátránya a helynek, hogy régiek és emiatt lassúak a felvonók sok a tányéros és hogy a sok pálya km ellenére kevés a lehetőség hosszú egybefüggő csúszásra. Míg Brianconban 7 és fél óra alatt több mint 80 pálya km-t tudtunk csúszni, addig itt ez nem érte el a 70-et a lassúbb és sűrűbb felvonózás miatt. Nem kifejezett élmény az sem, hogy, ha az ember Risoulból az utolsó Vautours felvonóval felérve (ezt nem szabad lekésni) további felvonók nélkül akar hazajutni Vars-ba, egy elég kiadós botozással tudja csak elérni a hazavezető pályát! A hütteárak átlagos francia árak, egy tál étel 15-20 euro, egy sör, vagy forralt bor 4,5-6 euro között mozog. A WC ellátottságban is akad némi hiány, ugyanis a hüttékben több helyen is csak az ott fogyasztó vendégek használhatják a mellékhelységet és kevés az úgynevezett public WC, amit mindenki használhat, ezért ott is gyakran sorba kell állni, Bár fanyalgásaim után ugy tűnhet, hogy nem igazán tetszett, szerintem nem rossz hely. Visszagondolva egy nagyon kellemes hetet töltöttünk el, csak próbáltam tárgyilagosan leírni a körülményeket, de érdemes mindeninek egyszer kipróbálni, csak az utazásszervezőt és a szállást kell jól megválasztani.
Végül a hazaút. Sajnos már nem volt olyan zökkenőmentes, mint odafelé, mert az előző nap leesett havat a franciák ugyan nagyon korrekten eltakarították, így nem kellett Grenoble felé kerülni, de a Briancon felé vezető szerpentin csak hólánccal volt járható, és 3 óra hosszát tartott. Ráadásul Briancon is beállt mint a szög, mert a Montgenevre-i hágón keresztbe állt egy angol busz, így a mentés ideje alatt se ki se be, szintén + 3 óra. Majd amikor már a hágóról leérve minden rendben lévőnek tűnt, Torinonál az egyik fizető kapuhoz érve kicsit érdekesen állt meg a busz, mint kiderült az elektronika valamilyen hibát észlelt és letiltott. A buszsofőrök vad telefonálásba kezdtek, majd végül sikerült életet lehelni a buszba és rendben hazaértünk.