A február 9-16. héten voltunk San Martino di Castrozzában. Őszintén szólva azért jöttünk ide, mert itt találtunk szállást, de nem bántuk meg.
A terep több, csak síbusszal összekötött részből áll. A legnagyobb összefüggő terület a Tognola és a Ces közötti "síhinta", jó vonalvezetésű pályákkal. Különösen a Punta Ces és a Cima Tognola tetejéről induló, a tetőn keskeny, de egyébként széles, piros pályák tetszettek, de a Tognola is kellemes. A terület hátránya, hogy a síelők legnagyobb barátjából, a gyors ülőfelvonóból kevés van. A két fő kabinos gyors, és a pályákkal egy szintben vanak (síelés közben nem kell lépcsőzni), de rajtuk kívül a régi, vádlinvágós ülőfelvonó a jellemző. Autóval érkezőknek a Ces parkolóját érdemes megcélozni, mert a Tognola aljánál lévő zsúfoltabb, a felvonótól messzebb lehet csak helyet találni; de a Malga Ces nevű, magasan lévő hüttéhez is fel lehet autózni, sokan ott parkoltak. (Oda a Pra Nasse nevű, kis húzóliftektől megy fel az út).
A Col Verde felvonó, és a mellette lévő pálya elkülönül a többitől, ami kár, mert egyébként ez is széles, jól kezelt pálya. Viszont szombaton és szerdán este itt van esti síelés, ilyenkor ki lehet próbálni. Ha valaki mégis napközben megy, a felvonó tetejéről egy nagykabinossal fel tud menni a Rosetta nevű hegyre, de csak a kilátás kedvéért, sípálya onnan nem jön le.
A terephez tartoznak a Rolle-hágó (Passo Rolle) pályái is, erről külön írok (ez a kicsi gyöngyszem igazán megérdemelne egy külön sort az olasz terepek listáján, hiszen fizikailag elkülönül a többitől.)
Összességében a hely különösen gyerekes családoknak, vagy a nagyobb összefüggő síterületet nem igénylő síelőknek ajánlható, mert a Dolomiti többi terepétől kicsit kiesik. Mi 4+2 (4 nap helyi, 2 nap Dolomiti Superski) bérletet vettünk, a 4 napot helyben és a Rolle hágón töltöttünk, a 2 napból az egyiket Bellamontén (fél óra kocsival), a másikat nagyrészt a San Pellegrinó hágón, majd a nap végét a Marmolada gleccseren (összesen 1,5 órás út) töltöttük el.