Múlt heti, szokásos januári síelésünkről.

4 csodás napot síeltünk végig Paganellán.

Hosszas töprengés, tervezgetés után döntöttünk a síterep mellett. Úgy gondoltuk, hogy 9 év után visszatérünk. Nem egy közeli síterep, de talán megéri odáig utaznunk.

A lehető legjobb döntésnek bizonyult.

Amellett, hogy egyszerűen tökéletes időt fogtunk ki, fagypont körüli hőmérséklettel, teljes szélcsenddel, szikrázó napsütéssel, emellett a pályán kellemes létszámú ember csúszkált, egy-két felkapottabb pályán kívül szinte csak lézengett néhány síelő.
Úgy és ott síeltünk, ahogy akartunk.

A hómennyiség és minőség, valamint a pályák karbantartása tökéletes volt. 4 nap alatt egyetlen kikopott, jeges rész, egyetlen kő, semmi hiba nem volt. Délután már indultak a hóágyúk, reggelre mindenhol leratrakolt, kifagyott pályák vártak ránk.
Persze mivel a nagy hó még november végén esett, így már összeállt rendesen, de mivel hóágyúznak és alaposan megdolgozzák, így jeges sehol sem volt.

Sok rosszat el lehet mondani az olaszok hülyeségeiről, időnként linkségéről, de pályát nagyon tudnak csinálni, ezt el kell ismerni.

Az elmúlt években a síterep átesett néhány fejlesztésen, ezek mind a hasznára váltak.
A szezonra átadott új kabinos felvonó és mellé az új pálya is szuper lett. Az új pályát nagyon eltalálták, alapvetően piros, de többféle szakasza van, kicsit eresztősebb és rendes meredek letörés is akad rajta. Mellé szokásosan széles, ahogy az egy jó pályánál illik.

Valami számomra érthetetlen okból a korábbi 50km helyett a legújabb adatok szerint a pályák összes hossza most 40 km az új pályával együtt. Nem tudom, mi oka van ennek a csökkentésnek, de egy biztos, ez klasszikusan az a terep, ami sokkal nagyobbnak érződik, mint amekkora a puszta számok alapján. Mivel minden pálya minden métere hasznosan síelhető, ezért ez valós pályakilométer. (Ellentétben a sok erdei utas, átcsúszós vagy botozós résszel telerakott pályarendszerekkel.)

A pályák "őszinték". Tehát ami a térképen kék, arra nyugodtan mehet egy olyan tudású, nem fogja meglepetés érni, de egy piros pálya sem lesz túl lapos. A pirosaknál persze van szórás, pontosabban változatosság, de ami piros, az nem véletlenül az, biztosan lesz olyan szakasza, amiért olyan lett a színe. Egy-két rövidebb letörés bizonyos pirosokon feketébe hajló meredekségű -rendszerint tökéletes hóval-, de ezek kikerülhetők a pálya másik oldalán.

A fekete pálya egy élvezetesen síelhető, de a középső harmadán valóban fekete meredekségű pálya. Ide olyan menjen, aki ezt szereti és meg is tudja síelni.

A pályarendszer közepén van egy kis funpark néhány ugratóval, hullámmal azoknak, akik szeretnek ugrálni, bohóckodni.

A kezdő- és tanulópályák tökéletesek, van varázsszőnyegtől kezdve ülőliftes tanulópályáig néhány, tényleg minden kínlódás nélkül lehet ezeken gyakorolni, fejlődni, betartva a fokozatosságot. Ez sajnos nincs meg minden pályarendszeren, itt szerencsére igen. Oktatói szemmel nézve ez örömteli.

Keresem a pályákkal kapcsolatos negatívumokat, bármit, turkálok a friss emlékek között, de semmi sem jut eszembe. Minden úgy kitalálva, megcsinálva, ahogy azt kell.

4 nap alatt a közelébe sem értünk annak, hogy unni kezdenénk a pályákat, folyamatosan lehet csavarogni. Mi általában a napot követtük, mindig azokat a pályákat nyomtuk, ahova odasütött. Végülis a napfényes Itáliában voltunk.

A jelölések, a pályák biztonsága -pld. kellő helyeken hálók- az olasz pályákhoz méltóan tökéletesen megoldva. Ahová kell, oda tesznek, nem sumákolják el. Ebben (is) az olaszok tényleg jók.

Rifugiok ("hütték") jók, normál "alpesi" árakkal, a hangulat olaszos, közvetlen, számomra kicsit őszintébbnek tűnő, mint mondjuk egy átlagos osztrák helyen.
Persze tudom, az olaszok is azért csinálják, mert ebből élnek, de nem mindegy, hogy milyen szájízzel hagy ott az ember egy adag "olcsó" eurót.

A táj? Leírhatatlan. Dolomitok csipkés sziklái, több száz méteres szakadékok, a csúcsról a Garda tó látványa, erről felesleges írogatnom. Oda kell menni, meg kell nézni, átérezni.

Mivel régen síeltünk itt, az emlékek megkoptak, így mi sem voltunk biztosak benne, hogy jó döntés-e ez a terep. De olyat kerestünk, ahol van kék pálya is elég, a pirosak jól síelhetők, és a terep mérete miatt pár nap után nem kezdjük el unni.

És bár egy adag szerencse is kellett hozzá, hogy ilyen tökéletes időjárást fogjunk ki, de akkor is, így utólag úgy érezzük, hogy tökéletes döntés volt Paganellát választani.