Kedves Gergö
Egy fontos dolog lényege, hogy nem szabad egy kalap alá venni a bekormányzást és a kikormányzást. A csúcspontnál minden megváltozik. Így ami igaz a kikormányzásra, az már nem lesz igaz a bekormányzásra.
Vegyük például a bokahajlítást. Ez nem trükk, ezt megfigyelheted bármelyik profi síelő egész kanyarívében, nézz meg bármely videót.
A kikormányzás alatt a bokahajlítást a lábfejek felnyomásával érjük el a bakancsban, viszont a bekormányzás alatt előredöntjük a testünket, és ránehezedünk a baki nyelvére és ezzel passzívan hajlítjuk a bokánkat.
A verseny bakiban is hajlani fog a bokád kicsit a kikormányzás alatt, de a lényeg az, hogy a verseny bakiban már eleve jól meg van döntve a baki nyelve, így elég felfeszíteni a lábfejedet, hogy megjöjjön a kívánt hatás a kikormányzás alatt. Viszont a bekormányzásnál hatalmas erők hatnak a baki nyelvére a nagy sebesség miatt, ezt a bakinak jól kell bírnia, ezért olyan kemény a verseny baki.
És végül: nem esel át az ívbelső lécen! Az ívbelső léc élezése viszi át testedet és ehhez még hozzájön a tested lendülete és a centrális izomzatod megfeszítése ami besegít abba, hogy áthaladjon a tested a lécek hegyi oldaláról a völgyi oldalára. Ez a lendületvétel.
Az ízületi pontok rögzítése nagyon furán hangzik. De nem hangzik jónak egyáltalán. A rögzítés azt jelenti, hogy nem mozgatjuk, hanem rögzítjük az ízületeket. Viszont ez teljesen rossz elképzelés. A kikormányzás alatt hajlítjuk a lábaink ízületeit a bekormányzás alatt pedig nyújtjuk. Stabil ízületekre van szükségünk, amit azzal érünk el, hogy aktiváljuk mind a hajlító, mind a nyújtó izmainkat, de ezek az ízületek egyfolytában mozognak megállás nélkül ha optimális karcolásos kanyarokról beszélünk.
Keresés
42 cm
