Életemben először volt alkalmam síelni most február 12-én (pénteken) esti síelésen Kékesen. Rendkívül hideg volt, 15:50-re értünk fel és -14 fok volt már akkor (aznap akkor volt a legmelegebb), életemben nem volt alkalmam még ilyen hidegben Magyarországon síelni.

Mivel pont a napnyugta idején értünk fel, ezért káprázatos volt a színek változása, ami nagyon sokat hozzáadott a látványhoz. A COVID miatt ugyanis a meghirdetett 17:00 helyett 16:00-tól 19:00-ig tartott az esti síelés. A hó ropogott, igazi tiszta, hideg volt, de itt be is fejeződtek a pozitívumok.

Életemben nem síeltem még ilyen gyenge pályán. Egyszerűen hihetetlen, hogy itt van az ország legmagasabb pontja és ilyen méltatlanok a körülmények. A pályából 400 méteren (!) lehetett síelni úgy, hogy 30 cm természetes hó volt és lehetett hóágyúzni is. Megjegyzem, ehhez képest kifejezetten sok volt a jeges rész. Egyszerűen érthetetlen, ki van építve a felvonó a Veronika-rét irányába, de oda nem lehetett lesíelni, pedig hó volt rajta. Kérdésünkre válaszul az volt az érv, hogy nincs kapacitás hóágyúzni. Tehát kiépítik több százmillió forintból a felvonókat, de hógyártó kapacitást nem? Avagy nem lehetne az erdőből havat tolni rá? Mert nem sok kellett volna rá, sokan így is lementek Veronikáig. Egyszerűen értelmetlen beruházások, sokkal inkább a hóágyúk kellenének, mert azok vonzanák a tömeget, így előbb utóbb jutna felvonóra is. Így átgondolatlan, riasztó, a nagy északi is állítólag évek óta nem működött és nem is nagyon tervezik megnyitni. Ebből a helyből sokkal többet ki lehetne hozni.

Ha azt írtam nemrégiben, hogy fájó, hogy Bánkút ilyen lehetőségek mentén nem fejlődik megfelelően, akkor Kékesre ez még inkább igaz. Itt nincs nemzeti park, nincs karszt, mégis topog egy helyben. A hegytető is rendezetlen, jellegtelen. Mind a két hütte bezárt 16:00-kor, még elvitelre sem lehetett kapni semmit. Alig voltunk, ez még pozitívum, de így nem is csodálkozom. Nem hinném, hogy egyhamar visszatérek ide.