Karácsony előtt töltöttünk itt három sínapot, egy negyediket pedig a Sella Rondán. Mindenkinek ajánlani tudom ezt az időszakot, mert a szállásárak összehasonlítva mondjuk a februáriakkal alig több, mint féláron vannak 3-4 csillagos hotelek vonatkozásában, mondhatni megfizethetőek. Emellett a népsűrűség bőven előszezont tükröz, a központi pályák kivételével mondhatni lézengtek csak a sízők, mi ezt nagyon értékeltük. Cortina pályái kissé lassabban nyitottak, mint a környező terepek, de bőven rendelkezésre állt így is megfelelő mennyiségű. Faloria részre el sem jutottunk (Cristalloo még zárva volt), csak a Tofana ill. 5 Torri pályáit jártuk be.
A síterep idéntől két fontos új fejlesztéssel gazdagodott. A Tofana csúcs alatti magashegyi rész kapott egy bubis négyülésest mely nagyjából 600 méter szintkülönbséget tesz meg, másrészt egy hosszú kabinos lift köti össze immár Tofanat és 5 Torrit, kb. 15 perces menetidővel kiváltva az eddigi síbuszt.
Reggelente a térképen 25-össel jelölt kabinossal mentünk fel. Egyik kedvenc pályánk a hegyállomásról lefele induló 40-es kék volt, mely kellően széles és lendületes, gyakorlatilag senki sem síelt rajta, nap végén is jó állapotban volt. Néhány kör után a központi részre mentünk át, itt a 19-es hatüléses felvonó alatti többségében széles világos piros 35-ös pályán lehetett nagyon jó gyors köröket tenni illetve ennek folytatásában lévő kék 27-t is kedveltük. A magasabban lévő pályák is jó állapotban voltak, de picit meredekebbek voltak a számunkra ideálisnál. Ezeken a részeken kissé többen síeltek, de a pályák a nap végére sem romlottak jelentősen.
A 14-es Olimpia felvonó csak december 20.-a körül indult, a hozzátartozó kék pályák viszont helyenként kemény jégbordásak voltak, ami kellemenné tette a síelést, ilyet máshol nem tapasztaltunk.
Az 5 Torri rész szintén gyorsan kedvencünké vált. Igazából a 4-es és 5-ös felvonóhoz tartozó lendületes kék és piros pályákat síeltük kevés síelő társaságában. Jó pályák, gyönyörű táj, minden adott volt az élvezeti síeléshez és még az időjárás is kegyeibe fogadott minket. Itt találtuk meg kedvenc hütténket, mely a négyüléses buborékos hegyállomásánál helyezkedett el. Helyi olasz konyha különlegességeit kínálta elfogadható áron, főszezonban talán nem árt előre foglalni, ha valaki a fűtött benti részben akar leülni.
Egy napot a Sella hegy körül síeltünk, Arabbánál léptünk be, mely kb. 50 perc autóval Cortinától sok-sok szerpentinen át. Itt már érezhetően többen voltak, de még bőven a tűréshatráron belül, nap végéig jó minőségű pályákkal, amihez kellett a fagypont körüli napközbeni hőmérséklet is.
Cortina mint hely igen felkapott a főszezonban, a város tele luxusmárkák boltjaival, de ennél sokkal többet nem kínál, a pályákért, egy kis olasz életérzésért viszont érdemes ide eljönni. Vacsorázni általában a szállodánk szomszédságában lévő Trattoria Viennába jártunk, jó konyhával rendelkező autentikus hely, ahová még úgy tűnt a helyiek is eljárnak, átlag pizza vagy pasta 10-11 euró körül volt, de pazarabb főfogásokat is kínáltak.