Múlt hétvégén síeltem másodszor Hochkaron. Vannak a síterepnek előnyei és hátrányai is, de az előnyök ellenére sem hiszem, hogy visszajövünk még máskor is. Az előnye, hogy relatíve közel van Budapesthez (kb. 4 és fél óra), de közel sincs akkora tömeg, mint a hasonló méretű Stuhlecken. Ha az ember tudja, mire számítson egy összesen 19 kilométeres pályától, azt jól hozza is: jók a felvonók, a mérethez képest nem unalmas a pályavezetés, jók a hütték, több parkoló van, stb. Hóbiztosnak mondják, de azért a globális felmelegedés miatt ezt így már nem lehet olyan egyértelműen kijelenteni: tavaly március 1-jén voltam, és már akkor erősen kásás volt egész nap minden pálya.

A legfőbb hátránya, hogy rövidek a pályák, azaz sokat kell felvonózni; ugyanannyi idő alatt, ameddig egy hatalmas francia pályán 45-50 kilométernyi lesiklást be lehet gyűjteni, itt csak a felére, 25 kilométerre van lehetőség. A pályák jellemzően egy-egy jobb lejtőből és az odáig és onnantól vezető, lankásabb részekből állnak, ami megintcsak felemás: optimistán nézve szinte minden pályán lehet egy jót siklani, pesszimistán nézve minden pályán legfeljebb egy jót lehet siklani, aztán annyi. Ilyen például a feketével jelölt 8-as pálya (ami azért Franciaországban biztosan legfeljebb piros lenne), ami így is a terep legjobb - mert relatíve hosszabb - pályája, ilyen az 5a nevű, rövid fekete rész (szintén egy jó pirosnak felel meg), és ilyen az egyébként zseniálisan kezdődő piros 7a pálya is, aminek az elején van egy szuper lejtő, de húsz másodperccel később újra a felvonónál vagy.

A relatíve sok pálya miatt nem feltétlenül jegesednek ki a pályák, de azért előfordul ez is egy-egy népszerűbb pályával (a 9-esen is van egy szuper lejtő, de ez minden alkalommal nagyon hamar tükörjéggé vált, amikor ott voltam). Szóval nem rossz pálya, de legközelebb inkább utazom valamennyivel többet, hogy egy három-négyszer ekkora pályával próbálkozzak, vagy kevesebbet, és megmaradok a legalább közeli Stuhlecknél.