Reggel még minden jó. Parkolóhely bőven. 4 fok, de ezerrel süt a nap. Gyönyörű idő, rohamosan melegszik. Becuccolok. Bakancs alatt firnesen tapadósan roppan a műhó. Kabát a belépőnél a fogason, ing a felvonónál a kerítésen, marad a póló. Bőven elég, tavaszias síelés a javából. Tetőn a kiszállót telibe süti a nap, itt már enged a jeges, de valami nagyon tapadósan, alig tudom magam kilökni a pályára. Lefelé itt-ott a lassan felengedő hó néha meglepetés szerűen megfog, de azért még lendületesen leérek. Aztán ez egyre küzdelmesebb, a harmadik kör után már erősen ég az erőlködéstől a combom. De aztán rájövök merre kell menni. A pálya teljes széltében behavazott, (bőven van még vastagsága) erdősávok szegélyezik és az árnyékban kell menni. A 1-es felső részen bal oldalt az alján jobb oldalt. Így egész jó köröket lehetett csinálni míg a nap delelőre nem ért. Napon legalább 15 fok. Akkor egy hosszabb ebédszünet és a megfelelő oldalváltással újra élvezetes minden. Pláne napnyugta felé, amikor elkezdett visszajegesedni. Ekkor a pár héttel ezelőtti szép időket idézte minden. Kár hogy vége. Üdv március.