10 napot síeltünk a környéken. St.Lambrecht/Grebenzen Fis pályája miatt itt is edzettünk. Két pici lányomat is kivittük az első csúszások miatt. Az történt, hogy a botomat (Scott Carbon SL, tehát egy jó bot) letámasztottam a sítárolóba és elmentünk a kicsikkel csúszkálni. Aztán amikor elfáradtak, elaludtak, csatlakozni akartam a nagylányomhoz akik pályába edzettek. Keresem a botom, sehol...Na mondom f@sza. Bemegyek a boltba és pechemre/szerencsémre nem kaptam a méretembe botot. Nem adtam fel, elég kicsi síterep, néztem a sielőket hátha meglátom....egy óra keresgélés után a liften ülve látom, hogy egy kék kabátos RIDER, bukóba, valami hasonlót tart a kezébe. Megvártam fent, látom, hogy az bizony nagyon hasonlít az én botomra. Megállítom és megérdeztem, hogy 130 cm -e? -Igen. Ja, mondom akkor az az én botom. -De, hogy nem, mert az az övé, és különben is....-Még én éreztem sz@rul magam-...De, aztán csak oda adta. Önként. Pedig szívesen pofán vertem volna, de túl sokat járok oda. Azt mondtam, hogy helybéli osztrák, 16 év korüli srác volt? Késöbb figyeltem, hogy a teraszra több helyi felviszi a "jó" botját, lécét és nem hagyja lent a tárolónál....RIDER-ünk is előkerült valami girbe-gurba vacakkal, hasonlított amit a botom helyén találtam, akkor nyugodtam, meg tényleg az én botomat kaptam vissza...:))