"Végül egy jó tanács: ha segíteni nem tudsz, legalább ne árts!!"
http://www.skihungary.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=360&Itemid=1
"80 évesen és a sport környékén eltöltött 6 évtized után már a fülem botját sem kellene mozdítanom, amikor némely sajtótermékben névvel, vagy név nélkül megjelent szakértelem, sőt néha értelem nélküli u.n. kritikát olvasok a sportok valamelyikéről. Most éppen a téli olimpián részvevő magyar küldöttség száma és a versenyzők várható eredményei kapcsán olvashatunk, esetleg hallhatunk bírálatokat, melyek főleg arra jók, hogy a nem sport-szakértő olvasót félrevezessék, mert aki a hírt közli, az sem nézett utána a dolgoknak, így saját magát is félrevezeti.
Az anyagiakról annyit, hogy a téli olimpián részvétel állami támogatása töredéke azoknak az összegeknek, amiket az utóbbi időben állami cégeink egyes vezető eltapsoltak. A versenyzők több éves felkészülési költsége pedig nagyobbrészt a szülők anyagi áldozata, részben a szövetségeket támogató sportbarátok pénze, és a Nemzetközi Sport Szövetségek anyagi támogatása, amit azért kapunk, mert a nemzetközi eseményeken pl. a téli olimpián részt veszünk. Ezeket a pénzeket nemcsak az olimpián részt vevő versenyzők hanem több száz társuk a versenyekre felkészülésre és nem diszkózásra költi el.
Kétségtelen, hogy országunk természeti adottságai miatt a téli sportokban nem számíthatnak versenyzőink kiugró eredményre. Persze azért többnyire nem az utolsó helyeken szerepelnek, és akik velük közel azonosak, vagy gyengébbek, eszükbe sem jut, hogy a versenyzést abbahagyják. Mert e cikkek írói valószínűleg azt gondolják, hogy aki csak ilyen eredményt ér el, az ne is menjen olimpiára, világbajnokságra stb.stb. És akkor a győztes kit győz le? Egyáltalán a cikkírók szerint mekkora lehet egy sport-mezőny? Háromfő? Tíz fő? De, hát utolsó akkor is van!!!
M.A úr ( Népszabadság) névszerint említette Tagscherer Imre nevét. Nos nem árt, ha tudja, hogy Imre többszörös magyar bajnok biathlonban és sífutásban, és akár milyen furcsa, a biathlon nemzetközi mezőnyben ismerik és szeretik, sőt becsülik, ugyanúgy mint a többi versenyzőt, aki az olimpián és más versenyeken részvevő. Persze az is igaz, hogy egymás munkájának megbecsülése a sportolóknál legtöbbnyire szokás, és azt sem igen hallottam sportolók szájából, hogy más kedvtelést vagy munkát végzők teljesítményét lenézték volna. Ennek egyszerű oka van: a sportoló ismeri a munka és a teljesítmény értékét és értelmét.
Persze mi sportemberek nem esünk kétségbe. Szerencsére a gyerekek , fiatal és idősebb sportolók, nyertesek és sokadikak, megyei versenyre, vagy világbajnokságra utazók nem vesztik el kedvüket sem M.A úr cikkétől, sem a Színes RTV. Címlapján és cikkében névtelenül megjelent írástól. Síznek, koriznak, kerékpároznak stb. tovább. Legfeljebb azt fogják figyelni, hogy az újságírók olimpiáján
( sajnos ilyet nem rendeznek) e cikkek írói egyéni kvalifikáció, vagy a nemzet jogán vesznek e részt? És elérnek e saját szakmájukban olyan nemzetközi eredményt, mint azok a sportemberek, akiket bírálnak?
Végül egy jó tanács: ha segíteni nem tudsz, legalább ne árts!!
2010-02-07 Schäffer János"
Keresés
