Néhány évvel ezelőtt gyermekeimmel együtt felköltöztünk egy hétre a pályán található menedékházba. Ott laktunk!
Étkeztünk és aludtunk, természetesen napközben az időnket a pályákon töltöttük. Nagyszerű élmény volt, hiszen ez a pálya híres a természetes körülményeiről. A pályák gondozottsága az ausztriában megszokottakétól nem maradt el, ennek ellenére képesek voltak megőrizni a tél valódi szépségét. Rengeteg erdei út, valódi buckás pálya, és nem utolsó sorban a hely szelleme: ezen a pályán tanult Michaela Dorfmeister!

Hatalmas óriás plakátok tudatták az odaérkezőkkel Michi akkori sikereit!

Miután a felvonók leálltak a közönség egy része beült egy könnyű vacsorára, majd jókedvűen, fejükön a lámpákkal, lecsúsztak a völgybe az autóikhoz.

Csak nagyon kevesen maradtunk éjszakára is a hegyen, így a kis csapat otthonosan befűtött a kandallóba, megterítettünk és közösen elfogyasztottuk a hazait.

Ezt az idillt csak egy-két éjszakai túrázó zavarta meg: jött, átöltözött, megivott egy teát, és tovább csúszott a szikrázó éjszakában.

Fantasztikus kirándulás volt!