A mai nap érkeztünk meg Piancavallóból. A forumon kicsit le van becsülve a síterep, de meglátásom szerint jobb sorsra érdemes. A pálya leírásnál szépeket írnak a síterepről és én is osztom ezt a véleményt. Igaz, hogy egy nap alatt simán besíelhető a terep, de nagyon változatos, szép, és egyáltalán nem volt unalmas egy hétre. A haladók részére is vannak megfelelő nehézségű pályák. A 6 székes felvonóból 3 lift melletti 4-5 pálya igenis csak haladóknak ajánlott.
Ami nem tetszett, az a pályák jelölése, illetve annak hiánya. Az osztrák pályarendszereken megszokott nagy, kerek észrevehető táblák itt egyáltalán nincsenek, néhány nagyon kicsi sárga táblával talákoztam a felvonó tetején, amit csak azért vettem észre, mert kifejezetten kerestem, nem akartam elhinni, hogy semmi jelölés se legyen. Mivel az első napon ködös időben sieltünk, az orrunkig is alig láttunk, bizony kinlódás volt a tájékozódás. Szép időben nem gond, mert a félkörívben elhelyezkedő pályrendszert könnyű belátni, nem is ilyenkorra kellenek a jelölések.
Rengeteg hó van, nagyon jól karban voltak tartva a pályák, csak szerencsétlenségünkre rossz időt fogtunk ki. Hétfő estétől szerda délig ömlött az eső, én ilyen trópusi felhőszakadást síterepen, január közepén még nem éltem meg. Csütörtökön még enyhe havazás volt, pénteken kemény hideg lett, és szerencsére a pályák nem is sinylették meg a kétnapos esőt.
Hétközben semmi sorbanállás sem volt, ellenben nagyon sok diák tanulócsoporttal találkoztunk, megkülönböztető neonsárga mellényben. Az oktatók narancssárgát hordtak. Egy csoporttal sohasem csak egy oktatót láttam, mindig volt legalább egy felnőtt is a sor végén. Lehet, hogy ők nem profi oktatók voltak csak kisérő tanárok, de ilyet én az osztrák terepeken nem tapasztaltam, vagy csak nem vettem észre, mivel az oktatók és kisérői nem voltak megkülönböztető mellényben.
Piancavallót mi a déli oldalról közelítettük meg, szinte végig autópályán. A Balaton déli oldaláról indulva az M-7-esen, Tornyiszentmiklós, Maribor (újonnan átadott autópályán), majd Ljubljana, Trieszt, Pordedone, Avianón keresztül mentünk fel a fennsíkra. Odafele több megállással és szlovén pályamatrica körülményes beszerzése miatt (Nagykanizsánál le kellett jönni az autópályáról), 7 óra volt az út, vissza csak 6 óráig tartott.
Mindenkinek szívesen ajánlom a síterepet, ha valakinek egyéb kérdései lennének szívesen válaszolok.