Ebben a két glaciális közti remélhetőleg nagyon rövid interglaciális szakaszban, szombat délután itthoni plusz 15 fokban mentem ki Visegrádra a mini-gleccserünkre személyesen meggyőzödni a helyzetről. Szélcsendes gyönyörű napsütéses, mondhatni álom kiránduló idő fogadott. Itt 4 óra körül már azért "csak" 13 fok volt, útközben találkoztam is jó pár kirándulóval. A pályán fentebb nem annyira, inkább az aljában lehetett érezni a pluszok és a napsütés hatását. Ki is volt írva, hogy belépés csak síléccel, mert különben a lábnyom helye vizes lenyomatként ottmarad. Vigyáznak, ahogy tudnak a még megmaradt hóra és meg is látszik az eredménye egy jól síelhető pályában.
Naplemente körül elkezdett csökkenni a hőmérséklet és a puha hó elkezdett visszakeményedni. A felső-középső tájon egy-két részen már egy kicsit kikopott a pálya, de a széleken kb egy 20-25 cm hó még mindig van. A felvonó nyomvonalában is mindig frissítik a havat, a mai nap vége felé is szórtak a pálya vastagabb részeiről ide. Ennek eredményeképp sehol sem lehetett látni bármi kifogásolhatót, nagyon jó köröket lehetett menni. Voltunk páran, de azért tömeg sem volt, ritka eset volt, mikor pár percet kellett várakozni.
Külön érdekesek voltak a napszakok. A napsütéses időben szép tud lenni a Dunakanyar, a naplemente ezt még kiemeli. Az esti kivilágításos sí során a tiszta égen a félhold és a csillagok pedig igazi élmény.
Január utolsó napján megdőlt a meleg rekord kis hazánkban. Gyanítom, hogy február első napján is hasonló lesz. Ennek ellenére itt Visegrádon még mindig nagyon jókat lehet síelni. Köszönjük a személyzetnek, akik a lehető legjobbat igyekeznek kihozni az adott lehetőségekből!