Az én szlogenem, hogy a síelés fejben dől el. Ha elhiszem egy lejtőről, hogy ott le tudok menni, akkor kevés kivételtől eltekintve simán le is megyek. Ha megfordul a fejemben, hogy félni kell, mert eleshetek, akkor üzembiztosan el is esem. Más lesz a mozgás, az automatizmust görcsösség váltja, s törvényszerűen jön az esés. Feleségemet nézve már méterekkel előbb látom, hogy el fog esni. Ő nem olyan bátor (vakmerő) mint én, ezért nem is jön le mindenhol. Képes lecsatolni és egy erdei úton leballagni.
A félelem sok mindentől függ. Hangulat, fáradtság, időjárás, stb. Sokszor van olyan, hogy húzósabb pályát a nap vége felé kihagyok, mert meg tudnám csinálni, de érzem, hogy nem esne jól. A síelés pedig nekem nem munkát, hanem élvezetet okoz.
Csabor
Keresés
