Ezen nem kell meglepődmni...
Sajnos előfordul ilyen.
Sok türelem kell hozzá.
A feleségem ugyan így csinált.
Az első felvonózás után amikor is kiesett kb 10 méter után leült és azt mondta hogy ez nem megy...Következett 30 perc hiszti.
Aztán leültünk a pálya szélére és nézegettük hogy nem csak mi vagyunk akik bénáznak.
Nézegettük a 3-5 éves kisgyerekeket akik ezerrel szálguldanak lefele.
Aztán belátta hogy igen ezt csinálni kell.
Nem volt oktatónk... mindent saját kutfőből prbáltunk elsajátítani.
3. napra beleszeretett a sportba.
A mai napig elesik ha nagyon begyorsul mert azt érzi biztonságosnak... de viszont nagyon szépen kiegyensúlyozottan siel.
Különben meg néha én is megriadok a meredekségtől...
Sztem meg kéne neki tanítani a farolást (biztos van erre valami szakszó) amivel hatásosabban tud fékezni mint hóekével.
Én pl nem tudok ekézni...soha nem ment és nem is eröltetem.
Keresés
