Februári sítúránkat Werfenweng-ben kezdtük. A völgyben sűrű köd, a pálya völgyállomásánál szikrázó napsütés fogadott. Éppen fagypont körül volt a levegő. A pálya üzemeltetője szerényen Ikarusnak keresztelte a pályarendszer nyolcüléses felvonóját. Fent a hegyen erős déli főn jelezte, ma itt nem lesz hideg. Ezen a télen lassan az a szokatlan, ha hideg van... A csúcsról (1840 m) az 1-es jelölésű piros pályán lehet a völgyállomásig visszacsúszni. A 4 km hosszú 1-es három részre osztható: az első harmada széles, kellemes lejtésű, a középső harmad jobb széle fekete, a bal oldala erős piros, majd az alsó harmadon lehet kipihenni a meredekebb szakaszt.
Ha visszamegyünk a csúcsra, a 2-es piroson lehet a további pályákra átcsúszni. Két négyüléses, két csákányost és a hozzájuk tartozó pályákat lehet variálni. Érdemes a csúcskereszthez felgyalogolni, mert a látvány valóban lélegzetelállító: délen a Dachstein masszívuma, északon a Tennengebirge sziklás csúcsai fogják keretbe a képet. A távolban egészen Flachau-ig (Radstadt-ig?) ellátni.
Werfenwenget több napra és kezdőknek nem ajánlanám, de gyakorlott sízőknek - már csak a látvány miatt is - mindenképpen.
A déli sör képét (mert klasszikusokat csak pontosan szabad idézni) Robin sítársank ajánlom.