Azt hittem, hogy a csupán kb. 50 perces menetidő és az SSSC majd segítenek abban, hogy gyakran, vagy legalább néha-néha felkeresem ezt a számomra kedves síterepet. De nem így lett…
Aztán tavaly márciusban végre összejött, bár a síelés ezúttal kimaradt és ezért elnézést is kérek. Werfenweng egy relatív kicsi hely és autópálya melletti fekvése ellenére eldugott is, legalábbis a környező nagyokhoz képest, mégis a síelésen kívül is van itt mit tenni. Ott a szánkópálya, a kutyaszános hagyományok és a siklóernyőzés, igaz az nem kizárólagosan téli elfoglaltság, de télen nyáron népszerű.
Kicsit húzósra sikerült a telem addigi része, így egy kis alternatív kikapcsolódásra vágytam, tehát a legutóbbi tevékenységet választottuk. Az interneten több cég is ajánl tandemrepülést, mi személyes ismeretség alapján a helyi repülőiskolán keresztül találtunk pilótákat. Az iskola nem messze van az Ikarus völgyállomásától, mi ott parkoltunk le, mert volt időnk és visszasétáltunk, hogy aztán az iskola terepjárójával szállítsanak minket pilótástul, felszerelésestül megintcsak a völgyállonáshoz, mert ugye lesiklani, akárcsak sível, fentről lehet. Többnapos havazás után gyönyörű napos időt fogtunk ki, már a kabinozás is jó élmény volt, a kilátás a Bischlinghöhéről már önmagában megér egy kirándulást. A lejutás viszont most a megszokottól eltérő volt. Ilyen módon még sosem repültem, érdekes érzés a starthelyen állva részt venni az előkészületekben, nem pedig mellőle, kívülállóként figyelni ahogy egyik ernyős startol a másik után. Igen, volt bennem egy kis izgalom, hiszen nem tudjam milyen lesz. Kívülről olyan egyszerűnek tűnik. Valójában utasként az is. Futsz amikor és amerre mondják, leülsz amikor mondják és amikor normálissá válik a légzésed, csak a szél zúgása és a hihetetlenül könnyed repülés élménye marad. Meg az utasítás hangja, hogy tartsad már normálisan azt a kamerát! :-) Aztán elveszik tőled a kamerát és te jössz. Először fura, hogy ott fent, kb 1000m-el a talaj felett minden előzetes kiképzés nélkül húzogathatod a “madzagokat”, de aztán rájössz, hogy ez ott nem nagy ördöngősség amíg nem neked kell leszállni. Bocs, hazudok. Volt kiképzés. “Ha a jobbot húzod jobbra megy, ha balt akkor meg arra.” :-)
A kilátás persze fantasztikus. A Hochkönig, a Dachstein, az Alacsony- és Magas-Tauern, de engem az alattam lévő terep is érdekelt, mert már jó rég nem jártam itt. A pilótám nem is értette miért hívom új kabinosnak a Dorfbahn kabinost. Azt mondta nem veszítettem vele semmit, hogy azt még nem használtam, bár azt elismerte, hogy az új síiskolának nagyon jó, mert könnyű pályák vannak mellette.
Hogy a repülés ne tartson örökké, némi nézelődés és beszélgetés után jött a kérdés, hogy mennyire bírom a hullámvasutat. Mondtam, hogy részemről mehet, tisztában vagyok vele, hogy neki is haza kell előbb-utóbb mennie. :-) A hullámvasút és némi dugóhúzó után a leszállás már nem is tűnt kritikus pontnak.
A tandemrepülés nem olcsó, főleg ha a síelés költségeit is hozzávesszük, mégis azt mondom, ha egy ilyen csodás helyen vagytok és van rá lehetőség, próbáljátok ki!
Kedvcsinálónak töltöttem fel egy kis videót is. Az állandó vigyor az arcomon szerintem mindent elárul... :-)

https://sielok.hu/video/teli-tandem-repules-werfenweng/

Március 12-én töltöttünk itt egy napot. Soha nem kerültem volna erre, ha nem pont itt sikerül szállást foglalni a hosszú hétvégére. A 27 km nem tűnt annyira rossznak egy első napi sízésre és nem is csalódtunk. Lenn a nagyon kezdőknek van 2 kék pálya húzós liftekkel, gyerekeknek szlalom pályával. Utána jön egy még mindig kék, de már komolyabb pálya és elvileg lenne egy kabinos alatti egész hosszú kék is, de ahhoz most elegendő hó hiányában az úton lekapcsolt lécekkel kellett (volna) egy részen átmenni. A nagy kabinos tetejéről jön le egy hosszú, jó vonalvezetésű piros-sötét piros/fekete - piroska pálya, combosít rendesen. A fenti területen több viszonylag rövid, de változatos vonalvezetésű pálya van. A kilátás szép és elég sokan szűzhavaztak - gyerekek is egész rövid lécekkel, amelyeket hátrafelé terhelve toronyiránt mentek lefelé, ilyet még nem láttam. Lehet siklóernyőzni is, jó gyorsan repülnek ezek a legények 10-20 m-el a pálya felett, amiben azért némi kockázat van a síelőkre nézve is...Ami nagy értéke ennek a kis síterepnek, hogy szinte csak helyiek vannak, nincs tömeg, szépen, nyugodtan lehet síelni, nulla sor, semmi hektika. Klassz volt. 1 vagy akár 2 napot is jól el lehet itt tölteni - leginkább középhaladó síelőknek javaslom, illetve a gyermekeseknek, akik egy csendes helyen szeretnék tanitgatni nem túl rég sílécre állt csöppségeiket. Nyilván csak ezért a síterepért ilyen messzire nem érdemes elutazni, de ha a környéken alszik valaki, 1 kirándulást szerintem nagyon megér.

Februári sítúránkat Werfenweng-ben kezdtük. A völgyben sűrű köd, a pálya völgyállomásánál szikrázó napsütés fogadott. Éppen fagypont körül volt a levegő. A pálya üzemeltetője szerényen Ikarusnak keresztelte a pályarendszer nyolcüléses felvonóját. Fent a hegyen erős déli főn jelezte, ma itt nem lesz hideg. Ezen a télen lassan az a szokatlan, ha hideg van... A csúcsról (1840 m) az 1-es jelölésű piros pályán lehet a völgyállomásig visszacsúszni. A 4 km hosszú 1-es három részre osztható: az első harmada széles, kellemes lejtésű, a középső harmad jobb széle fekete, a bal oldala erős piros, majd az alsó harmadon lehet kipihenni a meredekebb szakaszt.
Ha visszamegyünk a csúcsra, a 2-es piroson lehet a további pályákra átcsúszni. Két négyüléses, két csákányost és a hozzájuk tartozó pályákat lehet variálni. Érdemes a csúcskereszthez felgyalogolni, mert a látvány valóban lélegzetelállító: délen a Dachstein masszívuma, északon a Tennengebirge sziklás csúcsai fogják keretbe a képet. A távolban egészen Flachau-ig (Radstadt-ig?) ellátni.
Werfenwenget több napra és kezdőknek nem ajánlanám, de gyakorlott sízőknek - már csak a látvány miatt is - mindenképpen.
A déli sör képét (mert klasszikusokat csak pontosan szabad idézni) Robin sítársank ajánlom.

Tegnap Werfenwengen zártuk hosszú hétvégés, kis síterepeket meglátogató túránkat (Galsterberg és Rauris beszámolók saját topicjukban).

A időjárás szépen napsütéssel nyitotta a reggelt, de mire a pálya aljához értünk, vastag felhőzet takarta a napot, amit aztán többet nem is láttunk. Sőt, délután még havazott is. Az első bemelegítő kört a kabinos alatti 1-es piroson kezdtük, meglepően jó lejtésű pályát találtunk, ami az előző két nap szűzhavazásai után kissé most keménynek tűnt. Nagyon gyors volt a hó, szinte már megrémültem a sebességtől, úgy lehetett lefelé veretni a tükörsimára gyalult, néhol jó meredek lejtőn.

Utána szép sorjában megnéztük a hátsó pályákat is, ezeket egy rövidebb és egy hosszabb négyszékes és két csákányos szolgálja ki. Jól lehet variálni a lesiklásokat a tökéletesen gondozott havon. De mi inkább a terepet kerestük, ami az előző napokhoz képest itt most kevésbbé volt jó. Pedig szépeket hallottunk a helyi freeride lehetőségekről (lásd golo sporttárs videóit lentebb), de ismeretlenül csak óvatosan próbálgattuk az erdőt, és nyilván nem sikerült megtalálnunk a tutit.

Azért rábukkantunk egy-egy viszonylag érintetlen területre, például a felső csákányos mögötti részen alig voltak nyomok, vagy a rövidebbik négyszékesből a kiszállásnál jobbra le a hegyoldalban, és a kék síutat kétszer is keresztezve, az erdő mellett vissza a lift aljáig - ezek szuper részek, de elég kicsi a szintkülönbségük.

Nem voltak sokan a pályán, sorbanállás 0 másodperc, egyfolytában lehetett pörögni, így alaposan elfáradtunk a nap végére.
Összességében egy klassz kis síterepre bukkantunk, ami freeride tekintetben biztosan tartogat meglepetéseket, ezek miatt visszatérünk.

Werfenwenget ebben a szezonban fedeztük fel, és már három alkalommal látogattuk meg freeride-os barátaimmal. Ez nem volt véletlen: azonnal a kedvencemmé lépett elő a hely (legalábbis Ausztriában), ami nagy szó!

Már régóta járom Ausztria pályáit, ahol mindig keresem a titkos helyeket, minél nehezebb, lehetőleg erdős tereppel, ami ugyanakkor mégsem annyira veszélyes lavina szempontjából (azaz barátságos). Eközben rájöttem arra, hogy a tiroli, nagyon magas, sok kilométeres giga-mega helyek nem sok örömet okoznak, mert a pályákkal, felvonókkal teleszórt hegyoldalakon már nem sok hely marad érintetlenül. Letérni pedig arrafelé mindig csak félve mertem. Ezért elkezdtem keresni a kisebb helyeket, alacsonyabb hegyekkel és erdővel, mert ott jobban kiismerem magam. Szerencsére jó pár ilyen akad, sőt nem is túl távol, és ez pont megfelel az általunk kedvelt 2-4 napos túrákhoz, amelyeket legtöbbször a friss hó megérkezése után szervezünk az utolsó pillantban. Mivel már nem sok hely akad ezen a körön belül, ahol még nem jártunk, ezért a szezon előtt elkezdtem a síatlaszt bújni, Google-Earth-ben a hegyeket forgatni, a Bergfexen és Youtube-on vidókat keresgélni, hátha akad még valahol valami. Végül egy videón megláttam a Bischling 1-es ülős felvonót és a mellette levő terepet (kár, hogy aki felvette végig előre nézett). IGEN, EZ AZ!

December 18-án szombaton nyitott a terep (pénteken pedig Krippenstein is kinyitott :), hétközben pedig menetrendszerűen jött egy ÉNy-i front és az ide pont jó (lásd északi Alpok). A friss hó elérte a 40-50 cm-t és már volt alapja is, és bár elkelt volna még egy fél méter, de azért járható volt a terep. (Sajnos itt a deszka talpa is sokat kap, de hát valamit valamiért.) A hely adottságai nagyon jók: nem túl sűrű erdő, 30-40 fokos meredekség, változatos, nehéz. Annyira az, hogy alig járnak benne, de azért előfordul. (Olyan helyeken is volt nyom, ami specialistára utalt, szóval páran azért tudnak róla.)

Figyelem! Az alábbi útvonalak nem veszélytelenek, pár éve volt itt egy lavina, melyet a 2 vétkes síző nem élt túl. Én úgy láttam, hogy a kabinos felvonó melletti 50-100 m széles sáv legyen tabu! Csak azon kívül, a tőle (lefelé nézve) jobbra levő nagy katlanba pedig nem közvetlenül felülről, hanem csak a jobb oldalról óvatosan becsúszva, a törpefenyők védelmében bízva próbálkozzunk, a veszélyt mérlegelve és megfontolt döntést hozva!

Nagyon kedvező a hely fekvése: a völgyben minden út összefut, bármerre is induljunk el, a végén könnyen felvonóhoz tudunk kilyukadni. A csúcsról először az 1-es pályán elindulva jobbra térhetünk majd le, de fontos hogy ne túl hamar, hanem távolodjunk el a kabinos felvonótól. Ez az erdőrész sűrű és csak elegendő hó esetén járható. Találhatunk benne nagyobb tisztásokat, és néhány hosszú, keskeny nyiladék is előfordul, melyekben rövid fordulókkal az első 1-2 menet nagyon élvezetes. Néhol erdei utak kereszteznek.

A legjobb rész azonban a Bischling ülős liftek alatt és tőlük jobbra található hegyoldal, amely egyszerűen etalon, jobbat kívánni sem lehet. Itt végig adva van az egyenletesen meredek lejtő és a ritka, nagy fás erdő. Akadályt csak a lavinafogók jelentenek, melyeket balról és jobbról is kikerülhetünk. Ha itt már nagyon össze lett járva a hó, akkor induljunk el a 2-es pályán, majd a 3a-ra átcsúszva balra szintén van egy erdő könnyebb, laza kikapcsolódásra alkalmas tereppel. Enyhén balra tartva elkerülhetjük a patakot. Végül a 3b pályára érhetünk ki, melyen majdnem végig vissza lehet csúszni, csak a legvégén van egy kis séta.

Egyszóval, annak aki Chopok-délen nevelkedett, be fog jönni a hely :))

https://sielok.hu/fotoalbum/werfenweng-2010/galeria/

A szombati huszáros döntést és szállásfoglalást követően vasárnap hajnalban kidöngettünk Werfenwengbe egy kis ünnepi nosztalgia síelésre. Pont 10 éve jártunk itt, amikor még egy 3-as ülős lift repített a magasba, hogy aztán átnyergelve a jó öreg 1-es vagy 2-es ülőssel jussunk fel a csúcsra. Azóta annyi változott, hogy a 3-as ülőst leváltotta egy 8 fős kabinos, ami közvetlenül a csúcsra visz. Az 1-es és 2-es matuzsálem ülősök még megvannak, de állítólag ez az uccsó szezonjuk, év végére lecserélik őket egy 4-esre. További előrelépés, hogy a 3-as pálya csákányosát szintén 4-es ülősre váltották. A fejlesztés jót tett a terepnek: bár nem lett több a pálya, de az infrastruktúra javulása nagyban növeli a kényelmet és hozzájárul az itteni síelés intenzívebbé válásához. És még nincs vége - tervben van az 5. pálya mögött egy új 8 fős kabinos építése, gondolom új pályákkal együtt, mert úgy lenne értelme.
A véleményem továbbra is az, hogy ez egy jó kis családi terep, amely ideális hely szárnybontogatáshoz. A völgybe levezető kb. 3-3,5 km hosszú pálya amúgy kiváló élvezkedési lehetőséget nyújt a jobban síelők számára is. Nagy tömegre nem kell számítani, mert a környéken van sok nagyobb pályarendszer, kiválóan előkészített pályákra viszont igen. Nagyon jó ratrakosaik lehetnek, mert szinte észrevehetetlenek a ratraknyomok sávhatárai. Itt tényleg igaz, hogy reggel simára vasalt pályák várják a nagyérdeműt.
Vasárnap déltől síeltünk, hétfőn egész nap, kedden pedig reggeltől fél 2-ig. Kb. 1 óráig jók voltak a pályák, utána győzött a meleg. Hétfőn és kedden hüttéztünk (vasárnap nem volt rá idő). Úgy a 4-es pálya aljában lévő Anton-Proksch-Haus mint a csúcson levő Bischlinghöhe nevű egység kiválóan vizsgázott - ízletes volt a kaja és mindkét helyen volt barna Weizen, bár kedden én már alkoholmentest (de azt is Weizen-t) ittam.
A panoráma tényleg lélegzetelállítóan szép, és nagy élmény testközelből szemlélni a parások felkészülését és startolását is.
Szóval aki képes többször is ugyanazon a pályán csúszni, annak merem ajánlani a helyet, de max. egy hétvégére, kilométer-halmozóknak viszont szigorúan NEM AJÁNLOTT!!!

Múlt hét vasárnaptól 3 napot síeltünk Werfenwengben. Bár nincs olyan közel Magyarországhoz és "csupán" egy Stuhleck méretu sítereprol van szó, mégsem bántuk meg, hogy ide látogattunk.
Az idojárással szerencsénk volt, hiszen vasárnaptól keddig gyönyöru napsütéses idoben volt részünk, csak az utolsó napra jött meg a köd és havazás, de akkor már nem itt csúsztunk. A napsütés hatására az éjjel kicsit megfagyott pályák felengedtek, de mivel túl meleg nem volt, állapotuk a tökéleteshez konvergált, csak az állandóan árnyékos és forgalmas helyeken volt némi jegesegés.
Lent a völgyben a parkolók közelében 3 húzólift (2 csákányos és 1 tányéros) alkotja a Zaglau Arénát, ami kezdoknek ideális és külön jegyet is lehet ide venni, ha valaki beéri a gyakorlópályákkal. Egy kis hátrány, hogy mivel a völgy elég mély, ez a terület viszonylag kevés napfényt kap.
A többi pályához a kabinossal juthatunk fel és ezek már mind naposak. Bischlingrol elénk táruló látványt Salzburg tartomány legszebb körpanorámájaként reklámozzák a helyiek. Ez elég szubjektíven hangzik, de valahol igazuk lehet :-), tényleg gyönyöru.
Fent foleg piros pályák vannak, amiket nagyon élveztünk. A 3, 3a és 4 pályák felso szakasza tulajdonképpen egyetlen nagyon széles ratrakolt terület, csak az alsó részen válik szét és kerül ki erdofoltot, házakat és a Jagastüberlnél fut össze újra. Nekem talán a 2-es és a 6-os pályák tetszettek legjobban, bár a 6-os nem túl hosszú, de lendületes. Ja, és persze az 1-es, ami a Bischlingrol, a kabinos tetejérol egészen az aljáig visz. A felszo szakasza széles, egymást követik benne a meredekebb és lankásabb szakaszok, olyan igazi "csapatós" rész, aztán feketévé válik egy rövid szakaszon, de ezt vagy akár az egész alsó szakaszt ki lehet kerülni egy lankás erdei úton (boardosoknak annyira nem ajánlott, mert vannak benne gyaloglós részek).
Tömeg egyáltalán nem volt, hétfon/kedden meg mégannyira sem, ebédidoben meg alig lézengett valaki a pályákon. Apropó ebédido! A Hüttékben a kínálat és az árak átlagosak, bár a Jagastüberlben Gulaschsuppét ne egyetek, de már szóltunk a magyar pincér srácnak, hogy tanítsa meg a szakácsot normális gulyást csinálni. :-) Amúgy Ő volt az egyetlen magyar akivel itt találkoztunk.
A szállásunk a kabinos aljában a Barbarahofban volt. Abszolút pályaszállás, korrekt, tiszta és rendezett. Nagyjából velünk együtt érkezett egy körülbelül 100000 diákból álló csoport, legalábbis amikor sáskajárásként végigvomultak a sítárolón és lecsupasztották, kb ennyinek éreztük a számukat... :-)
Utolsó nap aztán már nem itt síeltünk, hanem átmentünk Obertauernbe, ahol szerencsére hó esett és nem ónos eső mint itthon és ez utak is teljesen járhatóak voltak.