Ezen a helyen érdekes beszámolókra számítok arról, hogy ki milyen mértékben megszállott, mire vetemedett/vetemedik annak érdekében, hogy hódolni tudjon a síelés szenvedélyének.
(Csak azért nem a símánia kifejezést használom, mert az már foglalt az ismert újság által.)
Számomra is a síelés az életem legnagyobb szenvedélye középiskolás korom óta, amióta csak kölcsön lécekkel, lehetőségem nyílt megismerni ezt a sportot. Ez már nagyon régen volt, messze eltérő körülmények között, külföldön, ugyan jó adottságokkal rendelkező, - de sajnos nem alpesi - országban.
Szóval megboldogult lánykoromban miután már tapasztalt síelőként hazajöttem, az akkori hazai sívilágban forgolódva tapasztaltam milyen konfliktust okoz, ha valakinek a párja, csak a pálya széléről asszisztál a kedvesének, milyen türelmetlenül toporog, míg a párja önfeledten csúszkál.
Nekem annyira fontos volt a síelés, hogy a jövendőbelim lánykérése alkalmával kerek perec kijelentettem, hogy addig hozzá nem megyek feleségül, amíg meg nem tanul síelni. Addig neki semmi kapcsolata nem volt e sporttal, én oktattam őt, és nagyon hamar megtanult síelni. Azóta is rendszeresen síelünk, és a házasságunk is boldog! Két felnőtt fiam természetesen már gyerekkoruk óta síel, ők is hasonló irányban terelték/terelik párjukat. Alig várom, hogy az unokáimat is megfertőzhessem a síelés szenvedélyével.
Keresés
