Azt hiszem az "elvetemültség" csúcsa az volt, amikor az első önálló sitáborunkat szerveztük egy haverommal. Autó nem lévén vonattal mentünk Rózsahegyig, mivel Donovalyban pályakezdőként drágának bizonyult a szállás (illetve előtte költöttem el egy év spórolt pénzét az első újonnan vett sifelszerelésemre ami került vagy 80e Forintba és ekkor 1997-et irtunk:):), eztért Liptovska Osada-ban laktunk és minden nap busszal jártunk fel Donovalyba sielni. Nyitástól zárásig nyomtuk, egy pár virslit ebédeltünk, vacsorára pedig minden alkalommal kenyér és szalámi, kivéve első este amikor megérkeztünk és már nem volt kenyér a boltban, ekkor chips-ketchup-szalámi volt a menü...brr. Este hattól reggel hétig pedig aludtunk mert sem energiánk, sem pénzünk nem volt egyébre:)
Keresés
