Ha szabad, hozzászólnék a dologhoz, bár kicsit más megközelítésből. (És kizárólag az "utcai" sízésnél maradva.)
Szerintem(!) -nekem legalábbis ez a tapasztalatom- a sízők nagyon nagy többségénél sokáig nem kell foglalkozni a hoké méretével. Ahogy én megfigyeltem, a fejlődés folyamán rendszerint -helyesen megtanult testtartást feltételezve persze- magától kialakul egy minimális, a körülményeknek -és az ívek szakaszainak- megfelelő(!)méretű hoké. (valami ilyesmire utalt Ozsi is, ha jól emlékszem)
Aki már "sportosan" síel, és túl nagy hokéval megy, az természetesen gyógyítandó, de bavallom, én ennek ritkán éreztem túlzott jelentőségét. (amatőr sízésről beszélek végig!)
Ami viszont gyakrabban előfordul, az éppen az ellenkezője. Konkrétan az "elfelejtett" és lemaradó rosszul terhelt belső láb, ami "bebicsaklik", és átesik rajta a síző. Ilyenkor (kövezzetek meg, ha akartok!) én kimondottan hokés gyakorlatokat csináltatok, majd onnan szépen "visszamegyünk" a normál test-, és lábtartáshoz.
Ha ez már rendben, akkor jöhet a játék az ívben tudatosan előretolt külső sível. (nálam ez jött be, jobban, mint a hátrahúzott belső léc) Ami vagy megy, vagy nem, de semmiképpen sem targikus, ha nem...
A kulcskérdés leginkább a csípő helyzete. Ha az a tanulás folyamán már jó helyzetben van, az rögzül, akkor a hokéval sem lesz baj.
Mindez szerintem. Első köveket testre kérem, a többi majd jöhet fejre...
Keresés
