A fényképek keresése közben erre is találtam egy jó példát. Ugyanaz az ürge mutat két megoldást.
A bal oldali képen betolja a csípőjét, emiatt törvényszerűen el is csavarodik, a bal oldalsó törzsizmaival erőlködik, a jobb oldaliak megnyúlnak. A hasizom viszonylag passzív, a medence kicsit hátrabillen (ha nem lenne ennyire jó síelő, csúnyán pucsítana). Az ívkülső lécre egy hátrafelé-befelé ható csavarást fejt ki (mintegy elhúz róla terhelést, nem rányomja azt), a gerincoszlopa oldalra görbül, megterhelve a porckorongokat. Ha helyzet van, sokkal több idő lesz ebből kijönni, és sokkal kontrollálatlanabb helyzetbe fog kerülni. A törekvései elsősorban a kanyar középpontja felé irányulnak, hogy felépítse az élszöget, a terhelés átadása másodlagos.
A jobb oldali képen minden izomműködés és törekvés előre-hátra (nyílirányú vagy saggitalis síkban) történik. (A saját testéhez képest viszonyítunk.) A jobb oldali hasizmok összehúzódnak, a oldalsó törzsizmok nagyjából szimmetrikus tónust tartanak. Ennek ellenére van csípőszög, a csípő megy a kanyar középpontja felé annak ellenére, hogy előre törekszik. A pontos terhelés az elsődleges, az élezés következménye az izomműködésnek.