Bocs, hogy belekotyogok.
A túrasí, és ideveszem a splitboardot is, előnye nem csak az, hogy nem kell emelned a lábad, hanem legfőképpen az, hogy az eszközt, amivel majd lejössz a hegyről, nem a hátadon kell felcipelned. Lefelé pedig nem kell a hótalpat a hátadon lehoznod.
Elég sokat gyalogoltam. Igaz nem hótalpon, hanem csak bakancsban. De volt már olyan hegyoldal, melyre azt hittem, hogy egy túrasí nyomát követve én is fel tudok majd menni, de vissza kellett fordulnom a mély hó miatt. Esélytelen lett volna és hótalpon is az.
Aztán 3 év dilemmázás (megvegyem? ne vegyem?) kipróbáltam a splitboardot. A különbséget érezni kell! Nem akartam elhinni. A felhasznált energia nem fele, harmada, hanem csak töredéke annak, amit a mélyhóban, annak ellenállását leküzdve a haladásra fordítanánk. Egész más dimenzió! Olyan helyek nyílhatnak majd meg ezáltal, melyekre azelőtt ránéztem és legyintettem: esélytelen. Volt eddig.
Ez az egész az élményről szól. A felszerelés drága. De a bérlet is az. A hütte is az. Minden hóbort drága. A kérdés, hogy mennyit vagy hajlandó áldozni az élményért. De ha volt már olyan, hogy a felvonón ülve vagy a tömegben toporogva megkérdezted magadtól, mit keresek én itt? akkor már nem sok kell, hogy meghozd a döntést.
Ezt nem a hótalp ellen írtam, mert az is jó dolog, de talán a topik címétől sem idegen :)
Keresés
