A Coviddal terhelt 21/22-es télen vetődtük el először a Vogel-re, mert sokkal egyszerűbb szabályokkal fogadták a síelőket mint az osztrákok. Egy nagyon jól sikerült síelés lett abból is, és régóta terveztük az újrázást! Erre most március közepén került sor. Az hogy rengeteg havat kapott a terep februárban, az osztráknál jóval kedvezőbb árak, és a végig jó autópályán lehet megközelíteni, mind amellett szólt, hogy jól időzítettük a visszatérést. Nem erőltettük, hogy hajnalban induljunk itthonról és 5 és fél órás autózás után síeljünk, ehelyett délután startoltunk a fővárosból és még emberi időben megérkeztünk a hotelbe. Reggel irány a Vogel. A terep egyik hátulütője a parkolás, de csütörtök révén nagyon közel tudtuk letenni az autót a gondolához (80 személyes kabin, ezzel – csak ezzel – jutsz fel a sípályákhoz). Családi kedvezménnyel 38 euróért adták a felnőtt napijegyet. Máshol az Alpokban ennek kb. a duplájával lehet kalkulálni. A lift szélvész gyorsan felvitt a hegyre, a lenti tavaszból megérkeztünk a csodás télbe. 150 cm-es hó, hibátlan, sima pályák, kevés síelő és napos, magashegyi idő fogadott. A hó kellően tartott, annak ellenére, hogy a hőmérő 5 fokot mutatott. Egy könnyed bemelegítő csúszás a 4-es kéken, után megindultunk az elérhető legmagasabb pont felé, az 1800 m magas Visoki Orlov csúcsra, ahova az igazán kalandos, muzeális együléses lift visz fel. Innen indul a Vogel legkomolyabb pályája a 10-es, ami aztán a 11-esben folytatódva érkezik le az 2 éve átadott, 10 személyes, kabinoslift alsó állomásához. „Régi szép időkben” ez a pálya még sokkal hosszabb volt, a Zagarjev graben-en a gondola alsó állomásáig le lehetett csúszni. A változó klíma miatt azonban 2021-ben volt utoljára hivatalosan megnyitva völgybe vezető 7,5 km-es pálya, viszont nem hivatalosan 2022-ben nap mint nap, le tudtunk síelni rajta. Szóval ez a 10-11 kombináció elég jó, (még völgypálya nélkül is,) ezen síeltünk a legtöbbet. Sokat mentünk még a csodás alpesi kilátást nyújtó tetőre is, ahonnan a 7-es piros pálya jön le egy klassz lejtőn. Ma már kissé rövidnek látjuk, ezt a 7-est, de azért persze aláírnám, hogy legyen egy ilyen pálya a mondjuk a Mátrában. Csodás időnk volt egészen délután 2-ig, de aztán jött három nagyon rövid esőpermet zápor. A kedvünket ez nem rontotta, de pályát igen. A záporok után már összevissza csúszott a hó, azaz leginkább nem csúszott. Sebaj, már úgysem volt sok vissza a gondolás lejövetelig.
Második napunkra felhősebbre alakult az idő, de a felhők magasan voltak, így nem a felhőbe zárva álltak a hegyek. Néha a nap is kibukkant rövid időre. Péntek révén egész sok síelővel indult a nap, és mivel nem fagyott éjjel a hó, így a publikum a legtöbb pályát széttúrtra síelte már 10 órára. Lényegesen fárasztóbb volt emiatt, ezen napon a csúszkálás. Csak a felsőbb régióban lévő pályák voltak élvezhetőek. A 10-es és 7-es egész jó volt. Bár a reggeli tömeg szétoszlott hamar, délre eltűntek, ebéd után vissza sem jöttek az emberek, a pályák ezen a napon üresen sem voltak olyan jók, mint előző napon. Jól is esett a fél 4-es gondolával lejönni.
Utolsó napra beütött a zord tél a hegyre, amiből egyébként lent a parkolóban még semmi nem volt érzékelhető. Fent 1500 méter felett olyan erős szél volt, hogy gyakorlatig csak az 1-es és 2-es pályát szolgálta ki sílift, az összes többi leállítva várta a jobb időt. És szél mellé volt még egy folyamatos hódara az éből, hol nagyobb, hol kisebb köddel tarkítva. Lehetett volna bosszankodni is, hogy nincs szerencsénk, de mi inkább pörögtünk, nyomtuk 24 kört a rövidke, de igen jó 2-es piroson, ahol a hó is meglepően remek volt! És nosztalgikusan idéztem fel, hogy gyerekkoromban bizony ilyesmi időjárásban jártunk fel síelni Pilisbe, Börzsönybe. Ez volt a normális, nem napsütéses pályák. A kétórányi síelés után különösen jól esett a vaddisznós hüttébe beülni, egy kis kalória visszapótlásra. Ebéd után lejöttünk hegyről, mert taktikusan csak félnapos jegyet vettünk, hogy még a haza autózásra is maradjon energiánk.
A síterepről, a pályákról.
Van itt varázsszőnyeges gyerekpálya, „letörés” mentes kék pálya több is (3, 4, 6, 8), igazán jó piros (10, 7), imádni való erdei átcsúszó (12), kékről szintlépést segítő piros (2). Aztán ott van még a 11-es amit nehéz hova tenni. Vannak benne meredekebb részek, amelyek különösen kibuckásodva már megkövetelnek egy bizonyos tudást, ugyanakkor olyan lapos részek, amin akár botozni is szükséges lehet, ha nincs elég lendület. És ott van Zagarjev graben, a maga 7,5 km-es hosszával, de ahhoz már szerencse kell, hogy járható legyen.
A Vogel egy igazi alpesi miliő, de jóval kisebb léptékben, mint az osztrákoknál, olaszoknál, nem is beszélve svájci vagy a francia léptékekről. Minden megvan, minden olyan, csak kisebb, átláthatóbb. Mi nagyon szerettük 4 évvel ezelőtt, mostanra egy kicsit kinőttük, bár még mindig szeretjük. A család kevésbe megszállottan síelő tagjaival még biztosan visszajövünk ide.

Szombaton síeltünk itt.
Bohinjska Bistricában volt a szállásunk és síbusszal mentünk. A síbusz 2 EUR (ha fizetni kell) egy napra. Mi a vasútállomásról (induló és végállomás) indultunk, ahol néhány tíz méterre hatalmas murvás, ingyenes parkoló van. A busz a településen még két helyen megáll (fürdő és Danica, itt is van nagy parkoló). Fél óra alatt értünk a völgyállomására (fél 10-re). Mi a második kabinnal (max. 15 perc várakozás) fel tudtunk menni, de az ismerőseink pénteken kb. egy órát vártak (9 óra előtt értek oda). A környéken mindenhol autók parkolnak,de jellemzően kellően távol a felvonótól. Egy ingyenes parkolós busz is jár, de valószínűleg kis területet tud lefedni, mert alig voltak rajta.
Sokat gondolkodtam, hogy kinek tudnám ajánlani a síterepet, de nem igazán jöttem rá. Nem volt szerencsénk, mert jellemezően ködben volt a terep nagy része, így csak mérsékelten lehetett gyönyörködni az egyébként meseszép tájban (különösen így behavazva). A nagy hó mindent beterített, még a sziklák sem látszottak ki. Majdnem egész nap esett, fentebb vizes hó, lentebb havaseső, illetve eső (kabinos lift völgyállomása körül).
Minden felvonó és pálya működött (kivéve a völgybe levivő). Haladó síelőknek a 10-es pálya (különösen a felső szakasza) lehet élvezetes, de a kabinos felvonóhoz vezető részen két olyan szakasz is van, ahol komoly kihívást jelent az átcsúszás (különösen tapadós, vizesebb hóban) még sível is (botozással rásegítve), nemhogy deszkával. Kevésbé gyakorlottaknak a 4-es pálya lehet megfelelő, mert elég hosszú és nincsenek benne meredek szakaszok. A többi pálya szerintem felejtős.
Nem valószínű, hogy a jövőben a terveim között fog szerepelni ez a pályarendszer.

A 160 cm hóréteg az valós lehet, mert amíg mi ott voltunk 3 napig szakadt a hó és már előtte is volt bőven.
A Vogel az egy gyönyörű síterep- nekem ez a legfontosabb. Az egész környezet, a feljutás, a pályák vonalvezetése és a kilátás is szuper.
Nincs hóágyúzás, és ezért nem is jegesednek a pályák.
Lavinaveszély viszont van! Ettől függetlenül a freeride- osok csapattak rendesen a meredélyeken és mindenhol.
3 napig csak az orrom hegyéig láttam, szinte vakon síeltem azon kevés pályán, ami nyitva volt. Megérte a kemény "meló", mert az utolsó nap olyan panoráma fogadott minket, hogy nem győztem törölgetni a szememet. Nyíltak a pályák egymás után. Pénteken már csak az egy üléses nem működött.
Közelben a porcukor hegyek, a távolban a Triglav trónolt. Körítésnek a Juliai- Alpok és a Karavankák csúcsai.
A síbusz jól használható, ha a menetrendet figyeljük. A lenti parkoló kicsi, meredek, havas (csúszós). A 80 fős nagy kabinos felvonó reggel egymás után viszi fel a hegyre a sízőket. Később már fél óránként jár.
A fenti állomásépületben nincs ivóvíz a mosdóban.
Aki teheti most menjen, mert nagyon jók a pályák.

2013 után idén kettő napot voltunk a síterepen. Lent a völgyben sehol nem volt már hó, de fent a kabinos felvonó völgyállomásánál már igen. Idén is kiváló volt a pálya, nagyon jókat síeltünk a 60 cm-es hóban. Szépen kezeltek voltak a pályák, de vasárnap azért volt sorbanállás. Hétfőn nagy köd volt és nem nyitott ki az összes pálya így számunkra 3 alternatíva maradt a pályákra, de ezt is kimaxoltuk. Legközelebb ha erre járunk több időre jövünk!