Képzeld el, hogy rézsút haladsz párhuzamos léceken és fordulni szeretnél.
Ha innen egyből élezni tudsz anélkül, hogy lábaiddal elrugaszkodnál a lécektől, akkor van esélyed egy optimális karcolásra. Egy ilyen élezés eléggé bonyolult. Bokáiddal kell élére állítani a léceket, ami nagyon szokatlan mozdulat. Ehhez tehermentesíteni kell a léceket először, lábhajlítással. Ez nehéz dolog, úgy érzi az ember, mintha elvesztené uralmát a lécei fölött. Vigyáznod kell az új ívbelső léceddel, nehogy túlterhelődjön, vagy előrerohanjon a tested elé. Bátornak is kell lenned, mert beindulnak a lécek a sípálya oldala felé, pont arra, amerre te nem szeretnél tovább haladni, neked pedig be kell dőlnöd az ívkülsö léc csőre felé, ami egy lezuhanás érzését szokta kelteni.
Egy jó optimális sodródásos kanyarnál elrugaszkodik az ember lábaival (lendületvétel), valamennyire az esésvonal irányába, majd teker egyet mindkét lécén. Innentől beindul a sodródásos kanyarív. Itt is van egy lezuhanásos érzése az embernek az elrugaszkodás közben. Ez a közepes nívó, ahogy én látom.
A kezdő nem rugaszkodik el, csak csavar egyet a vállaival, vagy a fenekével és így könnyen bajba keveredik, mert elveszti a bakancsai nyelvén a nyomást.
Keresés
