Úgy kezdtem, hogy az "antik világban" még az ajánlás úgy szólt, hogy kezdő síző: testmagasság +5/+10cm, haladó síző testmagasság +20cm:D 195-ös burtál "dióverővel" (Kneissl Bliue Star MID) tanultam, mert hát olyant kaptam használtam:D (1991-et írunk ekkor), aztán jött egy jóval könnyebb, de szintén 195-ös léc (Head Challenge). Majd mikor már érzésre haladóvá avanzsáltam, zártlábas szlalom, rövidlendület, ilyen-olyan tehermentesítések, buckákon sízés, jött egy 200-as versenyléc (Blizzard Thermo V20), azt nagyon szerettem. Ekkor érkeztünk a carving megjelenéséhez (1998), életem első, saját spórolt pénzen vett teljesen új léce, 200-as GS (Kästle Speedmachine Fibretube), majd egy kis kitekintés a pályán kívülre is jobban, 190-es freeride léc (Salomon Scream 10 Pilot), imádtam a cuccot, igaz ezzel aztán meg is téptem a bal belső térdszalagomat 2003ban, folyományaképpen elkezdtem futni és erősödni, innen jött az igény a rövidebbre váltásra, előbb 2004ben 175-ös Fischer RC4 WC, majd 2006tól a 165-ös Head iSupershape, ebből kettő sorozatban 2019ig. Utána covid, egy szezon kimaradt, majd átálltam 3 teljes szezonra a túrasízésre (172es Atomic Backland), majd most vettem mellé egy pályacirkáló Head iMagnum-ot, ami 170-es. Szóval volt alkalmam lavírozni a lécek között, mára már letisztult, hogy a nehéz súlyú, merev, rövid rádiuszú léceket preferálom a pályán, amelyekkel egyrészt nagyon látványosan lehet tolni a különböző íveket, de jól elpattogok velük a buckákon és azok között is.
Keresés
