Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

Niederalpl síterep leírás cikk fotóalbum videó síiskola értékelés, élménybeszámolók

Üzenet írásához regisztrálnod kell, vagy be kell jelentkezned.
laponként: összesen 1, rendezés:
Ez egy kiemelt üzenet ebből a topikból: Niederalpl
Üzenet szövege
Feladó:  ttottamFérfiHaladó síelő
Dátum: 2018.02.05. 11:03
(Üzenetazonosító: 198999)
ttottam Hozzászólások: 1
Regisztrált: 2010.01.04.
1 síterepet értékelt

Ezt az írást kiemeltük a síterepről írt élménybeszámolók közé.
Sziasztok,
Tegnap, február 4-én, vasárnap jártam először Niederalpl-ban, gondoltam, megosztom a tapasztalataimat másokkal, akik szintén fontolgatják a síterep meglátogatását.
Általában a Hochkönig régióba járunk síelni – az az idén már megtörtént. Hockönig önmagában varázslatos, nagyon hóbiztos, de ha mégis probléma lenne – soha nem volt – a gleccser, Kitzsteinhorn félóra autóval. Az idén már túl vagyok a heti síelésen, Hochkönig persze, voltam fent a gleccseren is, és karácsony környéken még síeltem két napot Ski Welt-en is. Az alábbiakban igyekszem nem ezekhez a terepekhez hasonlítani Niederalpl-ot, persze az ember óhatatlanul viszonyít.
Szóval, mivel nagyon volt kedvem még egy kicsit síelni, és az időjárás is megfelelő az idén, lementünk Sopronba. Szeretjük a várost, ott aladtunk és másnap reggel indultunk Ausztriába.
Előző nap, szombaton, havazott, és talán éjjel is esett némi hó, így aztán az S6-os alagútjait elérve hamar a hó világában találtuk magunkat. El is kezdett havazni – ennek még lesz jelentősége – nem erősen, de azért nem is szemerkélt. A várható nagy tömeg miatt a semmeringi pályák szóba sem kerültek, előre kinéztük Niederalpl-ot, így oda tartottunk. Soprontól az út kicsit kevesebb, mint másfél óra, az autózást nehezítette, hogy már az S6 után, az alsóbbrendű úton, azon a ponton, ahol Mariazell-t két irányban is el lehet érni, Niederalpl felé megszűnt az út takarítása. Egyre nagyobb hóban autóztunk felfelé a kanyargóssá váló úton, imádkozva, hogy csak ne kelljen láncot szerelni. Nehezen, de feljutottunk, 10 óra előtt kicsivel érkezve. Mivel először jártam ott, rögtön az első, út melletti parkolóba beálltam volna, de tele volt. (Autóval is, hóval is, takarítás nulla.) Gondoltam, megyek egy kicsit tovább, de a lendületemet elvesztve ez már nem nagyon ment, így – s mint később kiderült – a kis hágó alatt mintegy 100 méterre nem tudtam tovább menni. Rükvercben visszacsorogtam a parkolóig, nagy nehezen bedolgoztam magam a legszélére.
A jegyvásárlás percek alatt történt, talán hárman álltak előttem. Ekkor emeltem fel szemem a pályára. Nem síelek rosszul, és nem igazán zavar sem a bucka, sem, ha van némi porhó a pályán, de szeretek jól előkészített pályán, legalább reggel, simán csúszni, kicsit carvingolni. Nos, minderre Niederalpl-ban pontosan nulla lehetőség van.
Először is azért, mert a „pálya”, legalábbis tegnap, nem volt más, mint maga domb. Úgy nézett ki, mint ahol soha nem járt ratrak. Hogy világos legyen amit mondok, nem az előző napi hóesés nem volt lesimítva, hanem láthatóan hosszú hetek óta nem kezelték a pályát. (Jelzem, nézegettem is napközben, a pályák alján, szélén mindig lehet látni gépeket, itt nem volt, erősen kétlem, hogy a létesítmény egyáltalán rendelkezik ilyesmivel.) A helyzet egész nap így maradt, paradox módon a nap végére maguk a síelők egyengették ki némileg a felvonó alatti, 1-es számmal jelzett piros pályát. Aminek a teteje, a kicsúszás után viszont tükörjég volt, mind a 6 méter szélességben, középen az oszlopokkal. A kiváltó kék szakasz, amelyikről vissza lehet jutni a pirosra, jobb állapotban volt, de azért van esése, jó, s mivel jó ha két méter széles, ezért a rosszabb síelők ott szerencsétlenkedtek lefelé, először persze hóekében, aztán az 50 méter hosszú szakasz meredekebb végén meg nagyokat esve. Nem volt egyszerű lemenni köztük ott sem. Egyenesen tovább jön a piros meredek, teljes mértékben kezeletlen szakasza, aminek egyetlen előnye, hogy tényleg nagyon széles, annyira, hogy a tárcsástól belefolyó 4-es piros pálya és az eredeti 1-es közti különbség nem érzékelhető.
Az ülőfelvonótól (lassú) a fent leírt kezdet után balra át lehet csúszni a tárcsáshoz, amelyiknek a tetejéről indul nagy körben le az 5-ös piros pálya. Nos, ez kb. kétszer 30 méter szakaszon piros, utána nagyon lankás, legfeljebb világoskék, az a csak állsz és egyenesen csúszol lefelé fajta. Szép részen fenyőfák között megy ugyanakkor le, a végén belefut a 8-as kékbe, amelyiknek az aljáról egy lajhár csákányos húz vissza az ülőfelvonó, egyben az 1-es piros aljába. Az első körömnél kipróbáltam a kéket, végig szenvedtem magam a húzó felvonó mellett. Többet ezzel nem kísérleteztem. A 8-as pályának egy kb. 50 méteres szakaszt kivéve semmi esése nincs, szerintem még oktatásra sem alkalmas, mert egyszerűen nem megy rajta a léc. Persze, ha legalább ezt kezelték volna, talán lehetett volna némi lendületet gyűjteni, de persze az állapotok itt is ugyanolyanok voltak.
A B-vel jelzett tárcsás melletti piros pálya nem lenne rossz – ha legalább háromszor olyan hosszú lenne, de így a 6-os pályán hármat fordítva a lécet újra a baby-felvonó aljában vagy. A felvonó másik oldalára jelzett 9-es pálya nem létezik.
Mentem még néhány nagy kört az ülőfelvonó – baby tárcsás – 5-ös piros szakaszhon, aztán rájöttem, hogy ha az 1-es piros pályán elindulva a törésnél balra a 2-es kéken folytatom (az is erdei pálya, de kéksége ellenére gyorsabb mint a piros 5-ös), akkor vissza az ülőfelvonó aljába lehet egy egész dinamikusat síelni. Vagy ennek variánsa a baby tárcsáson fel, és ez erdő mellett balra le a kékhez. Ez ugyan nem jelölt pálya – de ennek Niederalpl-ban semmi jelentősége, mint mondtam, az egész hegyoldal egyforma.
Tömeg nem volt, várni a felvonókra nem kellett. A meglévő – elég kétes színvonalú – gasztronómiai infrastruktúra ugyanakkor délidőben nagyon kevés, jókora várokozások a kajára. Az ülőfelvonó aljában lévő hüttécske eléggé lepukkant, az egyik oldalon gomolyog a cigifüst – és ezen az oldalán lehet lejutni a pálya egyetlen wc-jére. A „Fadoboz” elég ingerszegény, a kis gasthof, ahol végül berni virsli/kolbászt ettünk, sült krumplival és sörrel ugyanannyiba került, mint a kitzsteinhorni gleccseren 2500 méteren lévő Alpin Center…..
Végigolvastam, amit írtam. Ennél azért jóbb volt a nap, hiszen síeltem 😊
Egyértelmű pozitívum, hogy nincsenek sokan a pályán – az már más kérdés, hogy ennyi ember sem tud leparkolni, az úton is álltak végig, illetve hogy, ahogyan említettem, ebédidőben az ingerszegény kajáldák sem bírják a „tömeget”. Végül is ha az ember kihívásnak tekinti a teljesen kezeletlen pályán történő síelést, és beletörődik abba, hogy a pályák nem túl hosszúak és változatosak, akkor egy napra Niederalpl is biztosan jobb opció, mint síelés helyett sorban állni Stuhleck-en. Tehát: egyszer OK, de nem fogok visszajárni.
Végül: jó vigyázni, lefelé a falvakban osztrák rendőrök lesik a gyorshajtókat.

laponként: összesen 1, rendezés:
h i r d e t é s
h i r d e t é s
UTASBIZTOSÍTÁS -10% » SÍELŐK NAPTÁRA »
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »
KÖVESS MINKET!
facebook twitter youtube instagram
A SIELOK.HU SZÁMOKBAN
A portált jelenleg 37 vendég és 2 regisztrált felhasználó látogatja.