Szczyrk ifjúkorom kedvelt színhelye. A 70-es években sokat jártunk ide síelni. Akkoriban még csak a síterep tetejére, a Skrzyczne-hegyre ment ülős libegő. A többi lift mind csákányos volt. De már akkor is nagyon barátságos hely volt, és még kevés magyar járt ide. A tömeg akkor is nagy volt, a csákányos felvonón nem lehetett helyezkedni, hogy ki kivel megy fel. Ahogyan jött sorba. Sokszor előfordult, hogy lengyel sielővel kerültem egy csákányra. Ha megtudta, hogy magyar vagyok rendszerint ez következett: Budapest szép, a magyarok nagyon szimpatikusak. Mondhatom nagyon jól esett. És utána elmondtuk a "lengyel-magyar két jóbarátot". Örömmel jártunk vissza akkoriban éveken keresztül.

Sajnos évtizedek óta nem jártam itt. A fejlesztáseknek köszönhetően sokkal jobb lett a helyzet, új libegők, új pályák épültek. De úgy látom a tömeg megmaradt. A beszámolód olvasásakor elhatároztam, hogy a jövő télen ellátogatok ifjúkorom kedves színhelyére.