Mi január 24. és 31. között voltunk Turracheren. Hat nap síelés után az a benyomásom, hogy ezt a terepet "meg kell tanulni" ahhoz, hogy igazán élvezni lehessen. A tó két oldalán lévő pályák között vagy a tó keskenyebb vége után, az út alatt működő "madzagon" vontatjuk át magunkat, vagy a szélesebb részén, see-taxival a befagyott tó jegén lehet átjutni egy rúdba kapaszkodva. Azért ez jópofa buli! Mindkét megoldás ici-picit macerás, mert kell botozni, meg a főúton egyszer lecsatolni, de ennyi izommunka kell.
A Kornock oldalon a hatszemélyes lift mindig lényegesen zsúfoltabb volt mint a többi, mert ott lehet a legmagasabbra jutni, itt van a két fun park is, és ez van legközelebb a főúthoz. Az itteni pályák szinte végig beláthatók, egyetlen hatalmas hegyoldal az egész. Itt van még a Panoramabahn, amihez egyetlen pálya vezet és ki tudja, miért nem volt annyira népszerű. A "Turrach" oldal sokkal vadregényesebb, szinte valamennyi pálya fenyvesek között vezet. Itt van a híres 20-as pálya is, ami most tiszta jég volt. És tényleg. A jegesedés sajnos szinte valamennyi pályát érintette, de egy nap után már lehetett tudni, hogy hol kell vigyázni.
Ami még feltűnő volt, hogy a kék pályákhoz vezető felvonóknál mindenhol nagyon figyeltek a beszállókra. Ha látták, hogy valaki kezdő, vagy akárcsak egy kicsit is bizonytalan, akkor egyből lelassították a felvonót vagy éppen meg is állították. A csákányosok végei is jóval barátságosabbak voltak, mint bárhol máshol. Mindig volt idő "bénázni".
Na és a nagy poén, a prosecco-val száguldozó hegyi inas. Ez gyakorlatilag egy néni volt, inasnak beöltözve egy motoros hegyi akármin közlekedett és a felvonók végein lehetett vele találkozni. Üveg!pohárban osztogatta a prosecco-t. Mi valahogy minden nap összefutottunk vele...
Ja, és még valami, ami szerintem lényeges: Turracher Höhe-n NINCS élelmiszer bolt. Azaz van, horror árakon egy undok nénivel. Szóval ha nincs ellátás, akkor legközelebb csak 8 km-re van egy kisebb Spar.