Pontosan így van. Nemcsak, hogy nem teljesen összezárt, hanem kifejezetten nyitott lécvezetés. Mint említettem, a fun carvingnak, de a carving sível történő hagyományos síelésnek is lényeges eleme, hogy mindkét léc ívbelső élein vezetünk s a két léc közel egyformán vesz részt a terhekben.
5. Pont. Nos, ezt nem egyszerű megcsinálni. Ha funcarvingozunk, akkor a léc gyári beépített ívénél kisebb rádiuszú kanyarokat kényszerítünk ki. Ezt úgy érjük el,hogy a félig hajlított külső térdünket erőteljesen nyújtjuk. Ha viszont be akarsz dőlni egészen hófogásig, akkor a belső térdedet hajlítani kell, mert ha nem hajlítod, nam tudsz bedőlni, ha mégis bedőlsz, akkor pedig a külső lábaddal nam tudod az ív csökkentéséhez szükséges nyomást végrehajtani. Mindehhez természetesen jókora sebesség szükségeltetik, hogy az ébredő erők éppen az erők centrumában tudjanak tartani.
A terhelésről: Az ív elején bizony nagyon is előre kell terhelni, a sí eleje "harapja a havat", nem véletlenül vannak a funcarving lécek csőrei annyira széthúzva. A ív végén szabad hátul lenni, de a váltáshoz bizony ismét vissza kell jönni talpközépre.
Ha nem érted, csak kérdezz tovább.
Keresés
