Mivel ma délután szabad voltam így a közeli Maria Almra esett a választás. Tervek szerint pár órát síeltem volna, aztán irány vissza a "bázisra". Végülis olyan jól sikeredett a nap, hogy a pár órából lett fél négy. A kocsit Maria Almnál a Dorfjet kabinosánál tettem le. Natrun lényegében a település házi hegye, melyen a remek lejtőknek és a modern felvonónak köszönhetően jókat lehet pörögni. A Dorfjet egy ún. hibrid felvonó, vagyis ugyanazon a kötélpályán kabinos és ülések is lógnak; egy kabinost három darab hat-férőhelyes székek követnek. Ha itt szállunk be a Hochkönig síhintájába, úgy az összeköttetést a 9-es pálya jelenti az Aberggel. Ez a mai napon zárva volt; ok hóhiány ti. egyrészt napos oldalon kanyarog, másrészt nincs kiépítve a hóágyúrendszer. Ennek ellenére azért lementem rajta, és a végén konstatáltam, hogy valóban jogosan tették ki a "gesperrt" táblát; egy-két helyen már majdnem léclecsatoláshoz kellett folyamodni. Az Abergen aztán fel a csúcsra, jó vonalvezetésű pályák, de semmi extra. Fentről szép kilátás nyílik többek közt a kapruni gleccserre.
A pályák már kissé széttúrtak, viszont nem jegesek. Felvonóknál nem kellett várni, de a pályákon többen síeltek, így egy gyors menet után vissza Natrunba, síbusszal; lévén vissza irányba sem pálya sem felvonó (egyelőre).
A nap hátralévő részét A Dorfjet melletti lejtőkön töltöttem; nulla sorban állás és sokszor üres pályák. A lejtők némelyike még záráshoz közeledvén is ratraknyomos volt, a piros 5-ös és 6-os nagyszerűek, különösen a csáklyás melletti FIS versenypálya, tényleg hibátlan. A fekete rendben, csak túl rövid, az utána következő kék laza, utazós; kezdőbbeknek megfelelő, igaz kissé srég felé lejt.
A natruni rész előnye, hogy ilyenkor januárban, amikor a Nap még alacsonyan delel is napsütésben síelhetünk a késő délutáni órákban, így a talajlátás is nagyszerű.
Azt hiszem, ha a környéken ólálkodok és van némi szabad órám biztosan fog látni még ebben a szezonban a hibridlift és lejtői, carvingolásra (is) ideális.