A hétvégén végre sikerült újra kihúznunk a Király-hegyre. Néhány szóban leírom az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat arra az esetre, ha valakit érdekel.
1. Az időjárás-előrejelzés alaposan megtréfált bennünket, ezért javaslom, hogy ne nagyon higyjetek az előrejelzéseknek. Már sorozatban ez volt a harmadik hét, amikor többnapos havazást jósoltak a térségben, de 1-2 nappal előtte mindig visszamódosították "borult időre". Nem is havazott szombaton sem, pedig még pénteken is azt írták, hogy fog. Egy helyi srác azt mondta, hogy előző éjszaka eső esett, mert hallotta, ahogy kopog a háztetőn.
2. A hójelentés viszont megbízhatónak tűnik. Végül azért indultunk el, mert a Chopok Juh 20 cm-t átminősítették 70 cm-re. (A Király-hegy a Chopoktól úgy kb. 30 km lehet légvonalban), ezért ez bizalomgerjesztő információnak tűnt. A bő félméter hó valóban megvolt, csak az volt a gond, hogy szombat reggeltől már folyamatosan olvadt. Vasárnapra a fákról már teljesen eltűnt, még 1500 m felett is.
Szombaton és vasárnap is "csúcstámadással" próbálkoztunk.
Az első nap nem sikerült feljutnunk. Kb. a törpefenyő-övezet közepéig jutottunk (felső egy harmad volt hátra), de az erős szélben nem sikerült továbbmennünk, illetve nem sok értelmét láttuk, mert a szél lefújta a maradék havat is a sziklákról és erősen kérsésesnek tűnt, hogyan juthatunk vissza. Később találkoztunk két sráccal, ők felmentek a csúcsig, de mondták, hogy odafent 100-as szél dühöngött. (Szerintem jó volt az 60-asnak is).
Vasárnap viszont nekünk is sikerült feljutnunk. Érdekes módon, szinte szélcsend volt odafent, miközben az előző naphoz hasonlóan borult idő volt. Ugyanazon az úton haladtunk (mely egyébként a legrövidebb és így a legmeredekebb, vagyis a Sumiac faluból felvezető úton. Délután 3 körül értünk fel, odafent senkit sem láttunk, csak egy fagyoskodó kutyát jégtorlaszok mögé bújva. A melegedő nyitva volt, de a teás hordókat már nem találtuk. Visszafelé ugyanerre nem lehetett lejönni, mert még felfelé menet láttuk, hogy túl kevés a hó, a sziklák szinte mindenhol kilátszottak. Keleti irányban, Telgárt felé indultunk le, majd a felvezető műútra ráfutva azon siklottunk le a Predné Sedlo kisházig. (Az utat könnyű megtalálni, mert a völgy felé méteres korlátja van, ami általában kilátszik a hóból, tehát az ember mindenképpen elmetszi). A fenti síút a csúcsról a műútig tökéletes volt, leszámítva, hogy porhó helyett a magas hőmérséklet miatt ott is keményebb hó fogadott bennünket. A sedloi háztól újra az erdei útra tértünk rá, melyen meredeksége folytán nem csak siklani, hanem sielni is lehet, de több helyen le kellett oldanunk a lécetket, mert nem akartuk a sziklás-földes terepen tönkretenni. Az utolsó kanyarokat a hóhiány miatt újra a műúton tettük meg.
A kétnapos túra végül jól sikeredett, de gyanítom, hogy mára már a maradék hó nagy része is megolvadt. Nem érdemes szerintem kimenni addig, amíg nem fordul újra téliesre az idő. (Hacsak nem éri be valaki a mesterséges pályákkal, amiket már bőszen hóágyúznak.)
Keresés
