5 éve utaztam Schladmingba a lányomékkal, barátokkal, unokával, a kicsire vigyázni, míg a többiek síelnek. Egy nap múlva a sípályán voltam, életemben először volt a léc a lábamon, a Planai közepe körül. Nehézségek árán, de a hetet végig síeltem, a továbbiakban már a Hochwurzen kék pályáin. Hazajövet után vettem felszerelést, jártam, a Mátrába, és Ausztriába. Már lejövök bármelyik pályán, de valójában nem tudok síelni, inkább csak szeretek, szeretnék. Az eddig eltelt idő kevés volt ahhoz, hogy megtanuljak síelni, valószínűleg már nem is fogok. A kanyarsí nem megy, az élen sí se, inkább szó szerint a talpon síelés. Tehát leginkább a Talponsíelőkhöz tartozom, de vannak ott is hiányosságaim.