Azt hiszem, ez nem mindennapi teljesítmény, főleg tudva azt, hogy az egy évvel korábbi súlyos motorbalesete után még úgy látszott, hogy egyik lábát amputálni kell. Az osztrák sportorvosok azonban csodákra képesek, mint ahogy ezt már több versenyzőnél is láthattuk. Ezzel az eredménnyel Maier természetesen kvalifikálta magát a 2003-as St. Moritzi világbajnokságra.
Na de maradjunk Kitzbühelnél, hiszen január 25-től 27-ig itt rendeztek egy lesiklást, műlesiklást és super-g-t. Utóbbit elvileg a pénteki napra (január 24.) írták ki, azonban a szakadó hóesés miatt lehetetlenné vált a lebonyolítása, így azt hétfőre tették át. Szombaton a lesiklással kezdődött a háromnapos versenysorozat. Itt is beleszólt az időjárás a versenybe, így az eredeti 11órás időpontot 13:45 órára csúsztatták, sőt a rajtházat a megszokottnál jóval lejjebb tették, mivel a pálya középső részén makacsul tartotta magát a köd. Nagyobb esések nem adottak, csupán két versenyző nem tudott megbirkózni a pálya nehézségeivel. Ami viszont meglepetéssel hatott mindenkire: az osztrákok közül senki sem került fel a dobogó valamelyik fokára (a legjobb osztrák Stephan Eberharter lett a maga negyedik helyével). Az első helyre a kaliforniai Daron Rahlves futott be, aki ezzel kisebb történelmet írt, hiszen eddig a kitzbüheli pályán még egy amerikai sem tudott győzni.
Vasárnap következett a műlesiklás, melynek a második futamát szakadó hóesésben kellett megrendezni. A pályáról annyit tudni kell, hogy mind domborzati adottságai, mind tűzése nem a jelenkor carvingosainak kedvezett, hanem inkább a tapasztaltabb sízőknek. Legnehezebb pontja a középső szakasz úgynevezett átcsúszó része, s lényegében a verseny is itt dőlt le. Első helyre a finn Kaele Pallender futott be, és ezzel ünnepelte élete első világkupa győzelmét (érdekes, hogy ő a 2000-es szezonban szlalom világkupa győztes lett, azonban egyetlen első helyezéssel sem büszkélkedhetett). A második helyre a horvát Ivica Kostelic csúszott be, aki önmagához képest meglehetősen sok hibát produkált. A dobogó utolsó fokára egy hazai versenyző, nevezetesen Rainer Schönfelder került fel, ezzel megmentve az osztrákok becsületét.
S most térjünk vissza Hermann Maierhez. 2001. augusztus 24.-én egy német autós törte ketté az osztrák sísztár pályafutását. Maier Radstadtban (Salzburg) ütközött motorjával a német autósnak, majd utána az árokba repült. Jobb alsó lábszárán nyílt törést szenvedett, és ezenkívül számtalan további sérülést szerzett. Ekkor még egy esetleges amputáció is fenyegette. Így a super-g győzelme mindenkire óriás meglepetéssel hatott.
Christoph Gruber (osztrák síző): "Le a kalappal, egy szenzációs visszatérés. Már a Reiteralm-i edzésen is iszonyú gyors volt."
Dr. Thomas Klestil (osztrák szövetségi miniszterelnök): "Győzelme az akarata győzelme, a test, fájdalom és depresszió felett. Ezzel számtalan embernek, de mindenekelőtt a fiataloknak bizonyította be, hogy az emberi akaraterő mire képes. Egész Ausztria büszke a teljesítményére."
Hans Knauss (osztrák síző): "A nagy mester rendre utasított minket. Néha talán fáj, de ez van. Szerencsére én voltam az egyike azoknak, akik soha nem írták le őt. Elképesztő, hogy a sízők között milyen középpontba áll, és pontosan ez ami ilyen gyorssá teszi."
Stephan Eberharter (osztrák síző): "Engem is nagyon meglepett, de csak gratulálni tudok a győzelméhez."
Hermann Maier 1972. december 7.-én született Altenmarktban, jelenleg Flachauban él (mindkettő Salzburg tartományban található), foglalkozását tekintve kőműves és síoktató.
Legnagyobb sikerei: